Slomónak, hogy a járgányba ezentúl mindig tegyünk elsôsegélycsomagot;elvégre a törvény is ezt írja elô!Mármint annak a régi, tán sosem volt világnak a törvénye,amelyre már-már csak az álmaimban emlékeztem.Az elsô éjszakát egy kapualjban töltöttük. A romkerületbenúgy kétszázezer lélek élhetett (mármint hús-vér testtel bíró lélek– a kísértô, igézô, kopogó és visszajáró szellemek más kategóriábatartoznak), legalábbis a Fenevad apageszámlálóinak feltételezéseiszerint. Mi szerencsére csak messzirôl hallottuk ôket, amintmagányosan, vagy kisebb-nagyobb csoportokban járták a kihaltutcákat, dühükben és elkeseredettségükben törtek-zúztak, tüzeketgyújtottak, vagy egymást kergették, verték s olykor gyilkolták.– Ezek kinyírnak minket – mondtam Szürkének. – Muszájvalami más ruhát szereznünk. A grufti cuccok nem épp azt azüzenetet közvetítik a démonzabrálók felé, hogy „légy a legjobbbarátom, és ölelj meg”.Másnap találtam rá a vasútállomásra, és benne az eldugott,szükség esetén pedig jól védhetô jegykiadó fülkére. Az üvegablakonát szemmel tarthattuk az egész várótermet, viszont a fészkünketcsak keskeny, eldugott, szeszélyesen kanyargó szolgálati folyosókonát lehetett megközelíteni.– Remek hely, majd meglátod! – vigyorogtam Szürkére, miutánsikerült észrevétlenül áttámogatnom ôt a Pongrác úton. Fejünkfölött sötéten, némán feszült a vasúti híd. – Ott kipihenheted ésösszeszedheted magad.Az állomás elôtti hatalmas aszfaltcsíkot buszok, villamosokés gôzjárgányok tetemei borították. Mint valami félbehagyott ésaztán vandálok által kifosztott, összezúzott, felgyújtott közlekedésimúzeum, úgy terpeszkedett elôttünk ez a torokszorítóan kietlenvárosi táj.Alig kelt fel a nap, Szürkét magára hagyva indultam portyázni.A vöröslô felhôk alatt némán, áporodott szeméttôl bûzölögvegubbasztottak az emeletes házak. Vadászatom színteréül a KôrösiCsoma sétányt választottam. Az egykor barátságos, mostanra viszont38
gazzal felvert, mocsokkal borított sétálóutca mindkét oldalán némaépületek álltak ôrt. A Fenevad hatalmának kiteljesedésekor az ittélô szerencsétlen apagéknak eszükbe sem jutott, hogy bárhová ismenekülhetnének. Otthonaikban ülve várták be, hogy a démonidimenziókból érkezô szörnyetegek rájuk törjék az ajtót és…Sokan haltak meg: ôket egyszerû tápláléknak tekintették avérre, agy-, és csontvelôre, esetleg csupán egy utolsó, édes halálsikolyraszomjazó fattyak. Ahány dög, annyi ízlés.Másokat megszálltak. Talán ôk jártak a legjobban, hisz gazdatestkénthamarosan a Belvárosban találták magukat, sokkalelviselhetôbb körülmények között, mint azok, akik valahogymegúszták a borzalom hónapjait, és apageként bujkáltak.Azután a Fenevad ôrjöngô haragja, amit kudarcba fulladtterve miatt érzett, lassan csitulni kezdett. A Sötétség Fejedelmerájött, hogy ha engedi kiirtani a Város teljes lakosságát, akkornem lesz kin uralkodnia, és a léte értelmetlenné válik. Megtiltottahát, hogy alattvalói esztelenül mészároljanak, s hogy az újtörvénynek érvényt szerezzen, a Város bizonyos területeit azapagéknak adta.Kôbánya mára a démonzabrálók legnagyobb kiterjedésû birtokávávált. A félállati létbe süllyedt emberek hordákban jártak,egymás között territóriumokra osztották a kerületet, és amitsikerült megszerezniük, azt tûzzel-vassal védték. Közben pedigarról álmodtak, hogy egyszer majd sikerül egy saját démonra szerttenniük (mindegy, hogy kényes asmo, nagypofájú ko-fa, szánalmashernyó vagy akár tántorgó alkesz), s akkor végre kikerülhetnekinnen, Kôbányáról.Hogy megvalósíthassák e vágyukat, elég volt találniuk egymegszálltat, majd a homlokára nyomni az Exit, s így kiáltani:– Exi ab seo et veni in me! 7Új emberfajta született: a démonzabráló. Persze a kôbányairomkerületben sem vált minden apage mániákus fattyúvadászszá.Sokan egyszerûen csak túlélni szerették volna az épp rájuk7 Gyere ki belôle, és jöjj belém! (latin)39
- Page 2 and 3: Böszörményi Gyula3... 2... 1...m
- Page 4 and 5: fényébôl - miután a rácsok meg
- Page 6 and 7: akarnak csapni, mert azt remélik,
- Page 8 and 9: vaslándzsás kerítését világí
- Page 10 and 11: A három utolsó szót már a letek
- Page 12 and 13: Csak mikor a Margit hídra értem,
- Page 14 and 15: elkezdett lefelé vándorolni. Pró
- Page 16 and 17: - Exi ab seo! - ordítottam, miköz
- Page 18 and 19: Milyen békés, gyönyörû idôsza
- Page 20: - Tehát Enoch könyvet írt az ang
- Page 23 and 24: A két Exire, amit korábban siker
- Page 25 and 26: - Elôször is… - szólaltam meg
- Page 27 and 28: - Tucatjával állnak az utak ment
- Page 29 and 30: NyolcKörbe-körbe súrlódó, halk
- Page 31 and 32: S aztán sokáig nem történt semm
- Page 33 and 34: valahonnan a Lovas Áruház kiéget
- Page 35: ***Harmadik napja dekkoltunk Kôbá
- Page 39 and 40: A harmadik nap reggelén azonban m
- Page 41 and 42: MEK SZOBRÁNÁL! FIGYELEM, FIGYELEM
- Page 43 and 44: Az apagék tömege összezárult el
- Page 45 and 46: - Megérkeztünk! - lépett a plat
- Page 47 and 48: - Jöjjön, kedves, és egyen valam
- Page 49 and 50: hogy gruftikat rejtegetünk a Mened
- Page 51 and 52: monok ellen, és az egyszerû ima e
- Page 53: hokedlin kuporgott, s a fejét leha