Böszörményi Gyula 3... 2... 1...

Ekkor hallottuk meg a gôzszirénák elnyújtott vonyítását. Agrammatonok rohamjárgányai egyszerre közeledtek a Népliget,az MTK-stadion és szembôl, a Józsefvárosi piac irányából.– Ez nem lehet igaz! – kiáltottam. – Hogy kerülnek ide?– A Fenevad megérezhette, hogy egyszerre három kedvencét isakarata ellenére szakították ki a maga választotta testbôl – tippeltSzürke, miközben már a Lovas Áruház felé rohantunk. – Szerintemle fogják zárni az egész tetves romkerületet.Úgy tûnt, igaza lesz. Legalább hat rohamjárgány fékezett csikorogvaa keresztezôdésben, amit percek alatt asztrálpuskákkalfelszerelt grammatonok leptek el. Az ôrmesterek parancsszavakatordítoztak, mialatt az erôláncon tartott szimat démonokmár a holttestek és a roncsok körül szaglásztak. Szerencsére ami auramaradványainkat elfedte a nyakunkban hordott feketeturmalinkô, ami minden grufti kötelezô kelléke.– Most mi legyen? – lihegte Szürke, amikor az egykori áruházkormos falai közé értünk. Kilestem a pillér mögül. A grammatonokkalérkezett démonmágusok varázsjeleket rajzoltak az aszfaltra,majd kántálni kezdtek. A levegô felforrósodott, szinte égetett, ésparázslón bizsergette a bôrünket.– Ez csapda – mondtam. – Gyerünk, tovább!Az épületek árnyékában, szorosan a falnak tapadva rohantunk,egyre beljebb hatolva a romkerületbe. Olykor úgy véltem,a szemem sarkából velünk párhuzamosan futó, görnyedt alakokatlátok: a démonzabrálók sem mertek a grammatonok közelébenmaradni.Épp az Egészségháznál jártunk, mikor messze mögöttünkiszonyú dörrenés hallatszott. A hátamat meleg légáramlat érte, sén a betonfalnak csapódtam. Szürke mellettem állt, és visszafelénézett. A keresztezôdésbôl kiindulva, jobbra és balra terjedvemagas, szürke árnyaktól hemzsegô erôfal kezdett emelkedni, melytíz percen belül – nem láthattuk, de tudtuk – teljesen körbefogtaKôbányát.A démonzabrálók lakta romkerület foglyaivá váltunk…36