Böszörményi Gyula 3... 2... 1...

kissé hátrébb, kifacsart pózban hevert az ülése mellett, melynektartócsavarjai elnyíródtak, így utasával együtt elhagyta a helyét,és bevágódott a csomagtérbe.A szélvédô milliárd csillámdarabkája között mélyvörös vérpatakkígyózott, majd az egyik horpadásban tócsába gyûlt.A boszorkánytôr szerencsére a helyén maradt. A fekete vászonnalborított tokot a bal combomra szíjazva hordtam, minden eshetôségrekészen. Bár tudtam, hogy azzal, amire készülök, megszentségtelenítema pengét (hiszen az athamét evésre, vagy olyan hétköznapidolgok elvágására, mint egy biztonsági öv, tilos használni), jelenleg ezcseppet sem érdekelt. A karommal igyekeztem tompítani a zuhanást,mégis sikerült alaposan odavernem magam. A kaszni megbillent,ám az az átkozott, súrlódó hang továbbra sem szûnt.– Szürke! – a sráchoz kúsztam, és megérintettem a vállát. –Hé, ne szórakozz velem, hallod?!Sajnos úgy tûnt, hogy esze ágában sincs szórakozni: a halántékántátongó, mély sebbôl vér lüktetett, egyre táplálva a horpadásbagyûlt tavat. A törmelék közül sikerült elôbányásznom egy kétestisztaságú rongydarabot (azt hiszem, Slomó azzal szokta letörölnia szélvédôre kenôdött bogárpépet), és rányomtam a Szürke fejéntátongó lukra. Hallottam már róla, hogy ilyenkor szorítókötéstkell alkalmazni, s reméltem, hogy ez a szakkifejezés valóban azttakarja, amit teszek. Így tehát a rongyot alaposan rászorítottam asebre, majd az üléshuzatból hasított szövetcsíkkal rögzítettem.– Eddig meg is volnánk – mondtam, csak hogy magamat biztassam.– Most pedig lássuk, mi történik a nagyvilágban.A Barkas jobb oldalán, a tolóajtó ablakán, sikerült kimásznom.Arra számítottam, hogy Bronzék a roncs mellett állva várnak ránk,természetesen hanyag kisterpeszben, összefont karokkal, magabiztosvigyorral a képükön. Szédelegve, hányingerrel küszködvekúsztam ki a szélvédô cserepeivel és bûzlô motorolajjal szennyezettaszfaltra, egyik kezemben az athaméval. Lassan négykézlábraemelkedtem, s vártam, hogy lecsapjanak. A fémes nyikkanásokkalkevert, súrlódó hang immár a hátam mögül hallatszott.32