Böszörményi Gyula 3... 2... 1...

Szürke ismét bólintott, és összeszorította a száját. Fejünkfölött suhogva távoztak hátrafelé a vasúti felüljáró széles sávjai.Amint elôbukkantunk alóluk, a Barkas feldobódott a levegôbe.Éreztem, ahogy a kormány könnyûvé válik, majd hirtelen ismétaz aszfalthoz csapódtunk. Az elsô kerekek megbicsaklottak, akipufogódob leszakadt, és szikrát hányva szántotta az utat. Hiábaszorítottam a kormányt, a vén járgány megadta magát. Elôbbjobbra, majd balra kacsázott, míg végül a kerekek megakadtaka keresztben futó villamossínekben, és a Barkas a levegôbe pattanvapörögni kezdett.Abban a néhány másodpercben hihetetlen volt a nyugalom. Amotor persze úgy visított, mint a túlpörgetett óriás lendkerék, ésa kasznin belül mindenféle tárgyak csapódtak nekünk és a falnak,de mégis… Ahogy szálltunk-forogtunk a levegôben, s odakinn aKôbányai út és a Hungária körút hatalmas keresztezôdése holtalpon, hol megdôlve, hol pedig fejjel lefelé mutatta magát, énvalahogy hatalmas békét és nyugalmat éreztem.Aztán a kocsi teteje az aszfalthoz csapódott…30