Böszörményi Gyula 3... 2... 1...

– Mié’?– Mert b… bármennyire is nem mutatja a zord d… doki,azért nagyon is k… kedvel, és félt t… téged – felelte Szürke,újabb csokifalatot diktálva belém. – Csakhogy Ivy nem ismer úgy,mint én. Amennyire kibuktál amiatt, hogy Slomóék nem hiszikel neked az Enoch-sztorit, abból mindjárt sejtettem, hogy vagy aBöszörményi úti tízemeletesbe, vagy ide fogsz jönni.– És…?!– Elôbb a tízemeletesbe mentem, de néhány nyüszítô ruv ésruvnyi démonon kívül senkit sem láttam a környéken – mondtaSzürke. – A második tippem végül bejött, de gyalog utolérni azt,aki Barkasszal száguldozik…Ezen mindketten nevettünk.– Hát, nem is volt olyan nehéz – fejezte be a gondolatot. –Mikor megláttam a járgányt, az a négy idióta már körülötte szimatolt.Reméltem, hogy elhúznak, de ehelyett bementek utánad,úgyhogy…– Oké, a többit már vágom! – szóltam közbe. – Akkor mostvisszamegyünk a csillagvizsgálóba, hadd nyugodjon meg Slomódrága lelke.Az Attila utcának csak nem akart vége szakadni. Nem csoda,hisz majd fél Pestet átszeli a Fótitól egészen az Árpád útig, aholaztán Szürke ismét megszólalt.– Itt jobbra fordulj, arra van a Váci…– Tudom az utat! – mordultam rá, pedig nem akartam. – Bocs,de nehéz éjszakám volt.– És még nincs vége!Szürke ezt olyan vészjóslóan mondta, hogy rögtön éreztem:többre utal, mint arra, hogy ma éjjel még bizton számíthatokSlomó hosszas prédikációjára a biztonságról, a grufti összetartásrólés…– Követnek! – fordult hátra az ex-hernyós. – Szerintem az anégy rohadék…– Honnan szereztek járgányt?28