Böszörményi Gyula 3... 2... 1...

– Elôször is… – szólaltam meg – …kösz!– O… oké! – legyintett az ex-hernyós, aki talán kezdte viszszanyerniaz arcszínét: legalábbis a mûszerfal fényei neonzöldrefestették a bôrét.– Másodszor viszont… – folytattam. – Mi a fenét keresel teitt? És fôleg: hogy találtál rám?– N… nem volt nehéz – Szürke a dzsekije zsebébe nyúlt, éskét csokiszeletet húzott elô. – Sokkal j… jobban ismerlek, mintg… gondolnád.– Ennek most örülnöm kéne? – húztam el a szám.– A l… lényeg, hogy nem sok hely v… van a Városban, ahováLilith menne, mikor épp ki van b… bukva – nevetett megmentôm,és kérdô tekintettel kínálta felém az egyik csokit.Már majdnem érte nyúltam, mikor a szemem sarkából valaminagy, hengeres dolgot pillantottam meg, épp az úttest közepén.Sikerült félrerántanom a kormányt, de a lökhárító bal vége ígyis elkapta, és irtózatos csattanással a járda mellett parkoló autókegyikének vágta azt. A zajra hirtelen megelevenedtek az árnyak: akerítések tövébôl és kivilágítatlan épületek rég betört ablakaibólvagy tucatnyi incubus, succubus és más, szórakozásra vágyó fattyúrohant elô, s állapította meg csalódottan, hogy az út közepérecsapdának kitett kuka nem állított meg minket.– Azt hiszem, jobb lesz, ha mindkét kezemet a kormányontartom – mondtam, szomorú pillantást vetve a csokira.– S… sebaj, nem csak életet t… tudok menteni – nevetettrám Szürke, majd kibontotta és a szám elé tartotta a csemegét.A szitu kissé fura volt, a csoki viszont mogyorós, úgyhogy beleharaptam.– Téhheg é’dekee’ne, hohhan dutta’ me’, ho’ hó’ ta’álsz –próbáltam erôltetni a beszélgetést, ami azonban a vezetéssel ésrágással együtt túl emberpróbáló feladatnak tûnt. SzerencséreSzürke így is értette, mit halandzsázok.– Mikor eljöttél a csillagvizsgálóból, Slomó Silver Ivyt és engemküldött utánad.27