Az olvasástanulás és az ábécéskönyvek - EPA

Szemlekérdés, hogy vajon a tudományos ismeretszerzésbenkövetett tudományos olvasásrendelkezik-e a közönséges olvasási szokásoktóleltérő speciális tulajdonságokkal.(Johns, 2001) Más szavakkal: vajon hogyanválasztják ki a tudósok közösségüktagjait, vajon a közönséges közösségektőleltérő módon szerveződnek-e a tudós közösségek?Valószínűleg nem tévedünk annakmegállapításával, hogy az e kérdésekreadott válaszok jórészt a követett tudományfilozófiákértékrendjének kiválasztásávaldőlnek el. A tudományos olvasásravonatkozó kommunikációfilozófiai megfontolásokfigyelembe vétele mindazonáltalhozzájárulhat a tudományfilozófiákeszköztárának bővüléséhez is.Jegyzet(1) Talán jól illusztrálja a helyzetet, hogy Luther Újtestamentum-fordításábólLuther életében 100 000példányt adtak el. (Flood, 2001)(2) Ezúttal eltekintünk az e-könyvek pénzért árusítottkereskedelmi változataitól. Ezek hagyományos üzletivállalkozások termékei és megítélésünk szerint nemrendelkeznek számottevő elméleti érdekességgel.IrodalomBorges, Jorge Luis (1999): A könyv. In: Jorge LuisBorges válogatott művei. IV.: Az ős kastély. Európa,Budapest. 59–70.Cavallo, Guglielmo – Chartier, Roger (2000, szerk.):Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban. Balassi,Budapest.Cornell Electronic Text Center. (2000): http://www.library.cornell.edu/okuref/cet/etc.html (2002.augusztus 23).Eisenstein, Elizabeth L. (1979): The printing press asan agent of change. Cambridge University Press,Cambridge.Eisenstein, Elizabeth L. (1993): The Printing Revolutionin Early Modern Europe. Cambridge UniversityPress, Cambridge.Febvre, Lucien – Martin, Henri-Jean (1997): TheComing of the Book. The Impact of Printing1450–1800. Verso, London – New York.Flood, John L. (2001): Martin Luther’s Bible Translationin its German and European Context. 45–70.In: Griffits, R. (ed.): The Bible in the Renaissance.Essays on Biblical Commentary and Translation inthe Fifteenth and Sixteenth Centuries. Ashgate,Aldershot – Burlington.Grafton, Anthony (2000): A humanista olvasás.201–238. In: Cavallo – Chartier, 2000.Hindman, Sandra L. (ed.) (1991): Printing the WrittenWord. The Social History of Books, circa 1450–1520.Cornell University Press, Ithaca – London.Johns, Adrian (1998): The Nature of the Book. Printand Knowledge in the Making. The University ofChicago Press, Chicago – London.Johns, Adrian (2001): The birth of scientific reading.Nature, 409. 287.List of e-text Archives (1999): http://www.lang.nagoya-u.ac.jp/matsuoka/e-texts .html (2002. augusztus22).Literature Resources. http://www.english.ucsb.edu/teaching/resources/literature.html (2002. augusztus 22).Manguel, Alberto (2001): Az olvasás története. ParkKiadó, Budapest.McLuhan, Marshall (2001): A Gutenberg-galaxis. Atipográfiai ember létrejötte. Trezor Kiadó, Budapest.Project Gutenberg (2002): http://www.promo.net/pg/ (2002. augusztus 22).Ropolyi, László (1999): Against the Selfish Theory.In: Fehér Márta – Kiss Olga – Ropolyi László (1999,eds.): Hermeneutics and Science. Proceedings of theFirst Conference of the International Society forHermeneutics and Science. Kluwer, Dordrecht –Boston – London. 307–314.Svenbro, Jesper (2000): Az archaikus és klasszikusGörögország. A csöndes olvasás feltalálása. In:Cavallo – Chartier, 2000. 44–70.The Online Books Page (2002): http://digital.library.upenn.edu/books/ (2002 augusztus 23).Wittmann, Reinhard (2000): Az olvasás forradalma a18. század végén? In: Cavallo – Chartier, 2000.321–347.A cikk szövege lényegében megegyezik a szerző közeljövőbenmegjelenő, ,A tudás reformációja’ címűkönyve egyik fejezetével.Ropolyi LászlóAz olvasástanulás és az ábécéskönyvekAz első osztályt tanítók egy részénekmég ma is gondot okoz a valóbannagy számú ábécéskönyv által kínáltmódszerek közötti választás. Pedig1806, a II. Ratio Educationis megjelenéseóta az 1950-es tantervig legalább ennyi, hanem több ábécéskönyv ígérte egyszerre azolvasás megtanításának jobb, újabb módszerét.(Adamikné, 2001) Közös jellemzőjükvolt, hogy módszertani újításra töre-120

Iskolakultúra 2003/6–7eközben ismeretlen szavak (információk)halmazát kell birtokba vennie a gyereknek,az szerintem a tevékenység fő jellemzőjekéntmár nem az olvasástanulást, inkábbcsak a valamiről tanulást jelenti. Az ismeretlenszavak mértéken felüli alkalmazásátsemmiképpen sem lehet a szókincsbővítésselindokolni, ha már elnyomja a fő funkciót,az olvasás tanulását. (Ezzel nem azt mondom,hogy le kell mondanunk egy, az olvasástanulásával arányos szókincsbővítésről!)A magasabb szinten lévő nyelvi anyagbólmár csak szemezgetek a ma használatos ábécéskönyvekneka tanult betűt közvetlenülkövető szóanyagából. Végül nem szólok agyakorlást és komplexebb funkciót teljesítőábécés olvasókönyvi részről. Ezt külön is érdemeslenne kritikailag elemezni.A betűtanuláskor a nyelvészeti indoklásokhelyett egyelőre inkább a pszichológiaiérvek terelik mederbe a tanulásirányítást.Az ismert vagy ismeretlen, a rövidvagy kelleténél hosszabb – toldalékolásnélküli –, esetenként pedig összetett szavakalkalmazásának mérlegelése helyett inkábbcsak olvasástechnikai (agyi) szempontokkerülnek előtérbe (homogén gátlás, összeolvasásinehézségek, az olvasás folyamatosságátterhelő értelmezés, a technikaimonotónia miatti érdektelenség [Meixner –Justné, 1967. 11–12.] kontextuson belülifixálási idők különbözése, szemmozgás[Tóth, 2002. 38.] stb.). A pszichológiaiszempontok figyelembe vétele fontos, denem nyelvi érvelés. A tantárgytörténetielőzmények arra is figyelmeztetnek, hogya jól megválasztott betűsorrend a kombinálhatóság(kreativitás) szempontjábólnyelvfejlesztési előnyökkel jár. Az olvasástanítástörténetéből kiemelkedik GönczyPál törekvése, aki az ábécé betűinek tanításakoraz első magánhangzó után mássalhangzókatvett sorra, hogy a már megtanítottbetűkből mielőbb értelmes szavakat lehessenalkotni. (Adamikné, 2001. 92.)Az SzGySz. első 200 címszavában előfordulóösszes betű gyakorisági sorrendjepéldául a következő:e, a, l, n, t, i, m, r, k, o, é, á, h, d, s, z, g, sz, gy,v, j, b, f, p, ó, ö, ő, ú, ly, ny, u, cs, ü, í, c, ty, ű, zsSzemleIgaz, ezek nem szókezdő betűk, s azSzGySz. szócikkeinek növelésével rangsorukis bizonyára módosulna kissé, mégis elgondolkoztatóa sorrendjük. Gondolati kísérletkéntis tanulságos lenne, hogy a sorbanelső öt, tíz vagy tizenöt betűvel hányolyan szót tudnánk alkotni, amelyeket egyátlagos anyanyelvi tudással rendelkező elsőosztályos gyermek ismer, ért és használ is.Márpedig ha ismeri és használja, a hozzászükséges betűkkel olvasni is tudja. Vagyisaz ábécéskönyvekben lenne a helyük.Az SzGySz.-ből kiemelt betűrendet a maforgalomban lévő ábécéskönyvek igenesetleges egyezésekkel jelenítik meg.(Nem is szólva azokról a rég ismert kísérletekről,amikor egy mássalhangzó megtanításaután az összes magánhangzót tanítják„olvasni” – ab, áb, eb, éb… ba, bá, be,bé…). A rövid és hosszú magánhangzóktöbbnyire párokban tanítását, illetve egyesmássalhangzók időbeni távoli megjelenítésétvagy a kétjegyű mássalhangzók tanításánakkésleltetését is az optikai, az akusztikai,a beszédmotoros stb. differenciálás miattteszik. (Meixner – Justné, 1967. 30.)Mindez bármennyire fontos, nem nyelvialkotási (!) szempont. Márpedig az olvasásmint a gyermek kommunikációs tevékenysége– ha van célja – a dekódolás szintjénis értelmes művelet, alkotás.Az ábécéskönyvek az analizálandó szójelentését régtől a szemlélet, a tárgyképsegít-ségével konkretizálják. Ezért vantöbbségben a főnévi jelentés a betűrendszerint. (Ez alól talán a ,Szótagoló ábécéskönyv’hívóképei jelentenek kivételt,de abban meg a szójelentés egyértelműségeokoz gondot – dobol, ráz, zizeg stb.)Az alternatív megoldások előtti 1963-asábécéskönyv (Bertalan és mtsai, 1963) –amelyik lényegében az 1954-es kísérletiábécéskönyv (Adamikné, 2001. 215–217.) közeli változata – a következő szavakkaligyekezett tartalmasítani a kezdőbetűtanítását:irón, ír, üveg, űrhajó, apó, ostor, óra, ásít, mama,ló, elem, roli, öv, őr, vár (fn), érem, tű,uborka, út, néni, sál, zár (fn), kakas, játék, baba,hóember, címer, postás, gép, dob (fn), fa,szék, gyár, zsák, csikó, nyúl (fn), tyúk, lyuk.123

SzemleEhhez a metódushoz és nyelvi anyaghozképest a ma használatos ábécéskönyvek„hívószó”-ként egyező és eltérő vonásokategyaránt mutatnak. A kérdés csupán az,hogy a gyermekek anyanyelvi fejlettségeszempontjából kedvező-e ez az elmozdulás.(2) (Báder Ilona ábécéskönyvébencsak az egyes betűkhöz kapcsolódó képekszóbeli megnevezését kéri, tehát nem alkalmazszóképeket!)Az alábbi „hívószavak”-at betűrendbensorolom fel. Az aláhúzás itt is a több ábécéskönyvbenvaló előfordulásukat jelzi.a: ajtó, alma, alszik, autóá: ág, ágy, állj!, árnyék, ás, ásób: bab, béka, bohóc, buborék, bűvészc: ceruza, cica, cipőcs: cserép, csiga, csipeget, csónakd: dinnye, dió, dob (fn), dobole: egér, egy, esernyő, esziké: ég (i), éjszaka, épít, építőkocka, éremf: fa, fenyő, fújg: gágog, galamb, gát, gomb, gombagy: gyalul, gyík, gyöngy, gyűrűh: hajó, hal, hideg, hóemberi: ibolya, indián, ing, int, iskola, iszikí: ír, írásvetítő, íróasztal, írógépj: játék, játszótér, jegesmedve, jelentkezik, jelzőlámpa,juhászk: kakas, kalap, könyv, kukorékoll: léggömb, lekvár, lepke, lóly: lyuk, lyukasztm: maci, mackó, madár, mama, medve, mókusn: nadrág, néni, nevet, néz, van(?)ny: nyom (i), nyom (fn), nyúlo: odú, olaj, olló, olvas, oroszlánó: óraö: önt, öntözőkanna, öreg, öt, övő: őr, őszibarack, őzp: papucs, pék, pipa, pók, postásr: orr(?), ráz, répa, repülő, repülőgép, rókas: sál, sapka, sátor, sír (i)sz: lasszó(?), szánkó, szemüveg, szív (fn), sziszeg,szőlőt: táska, televízió, tik-tak, tó, törpety: tyúku: uborka, udvar, ugat, ugrik, uzsonnaú: újság, útü: üdítő, ül, ürge, üveg, üvegpohárű: űrhajóv: villám, virág, vonatz: zár (fn), zászló, zebra, zizegzs: zsák, zseb, zsiráf(A dz, dzs, q, w betűkhöz érthetően szinte azonoshívószavak társulnak.)Természetesen nem lehet minden betűtanulásához az anyanyelvi tudással szorosanegyező, a hang- és betűanalízisre egyértelműenalkalmas szavakat rendelni. Különösenaz igék választása nehéz a szemléltetésmiatt. De az SzGySz. 1000. szócikkéigmerném még ajánlani a főnevekkörében a „csap, csillag, kapu, kenyér,kép, kocsi, kulcs, kutya, lámpa, levél, orvos,pad, pénz, pohár, rádió, rendőr, szék,tükör” stb. szavakat. Melléknévként számításbajöhetnének a színek: „barna, kék,piros, sárga, szürke, zöld”. Konkrét szójelentéstkínálnának a már tanult számjegyekis (4, 6, 8, 10, 20). Ezek analízisesemmivel sem nehezebb a tanulók számára,mint az előbb felsorolt hívószavaké.A betű megtanulását közvetlenül erősítőszavak, később rövid mondat(ok) összeállításakoraz SzGySz. segítségünkre lenne.Nyelvi szempontból Adamikné Jászó Annaa következő sorrend híve: előbb nyíltszótagos szavak, utána zárt szótagosak, sfokozatosan épülnek be a szóvégi mássalhangzó-torlódások,a kétjegyű, majd hoszszúmássalhangzók. (Adamikné, 2001.272.) Tóth László a külföldi pszichológiaikutatások alapján a fixáció szempontjábóla 2–5 betűs szavakat tartja az olvasástanításkezdetén ideálisnak. Saját tapasztalata,hogy a „tartalomszavak” mellett természetesnekveszi a „funkciószavak” (nyelvtaniszavak) olvasását, mert – persze későbbés szövegben – a fixációk során„… az olvasók a tartalomszavaknak kb. 25százalékát, a funkció-szavaknak mintegy70 százalékát ugorják át.” (Tóth, 2002.33., 38.) Ebben persze a nyelvi ismertségnek,az olvasás begyakorlottságának fontosszerepe van. De éppen ezek az úgymond„átugrott” szavak teszik ki azSzGySz. első 100 címszavának kb. 50 százalékát.Az ábécéskönyvek elsődleges olvasás-tanulásiszóanyaga összeállításakorezt jobban figyelembe kellene venni.(Gondoljunk vissza arra, amikor azt javasoltam,hogy a gyakorisági sor élén álló öt,tíz vagy tizenöt címszó betűiből hány szótlehetne alkotni!)Az ábécéskönyveknek ezt a rétegét itt ésmost nem tudom alaposan elemezni. Azátlagosan szocializálódott gyermekekanyanyelvi tudásából és az olvasástanulást124

Iskolakultúra 2003/6–7ösztönző sikeres tevékenység feltételezésébőlkiindulva újra felhívom az ismert ésaz ismeretlen szójelentések arányosabb alkalmazásáraa figyelmet. Adamikné JászóAnna javasolja, hogy a tanulókat fokozatosan(!) meg kell ismertetni a ritkább,majd pedig az elvont jelentésű szavakkal.(Adamikné, 2001. 299.) Ezzel – különösena fokozatossággal – egyetértek. Nem fogadomel viszont a betűtanulást közvetlenülkövető, olvasandó szóanyagban a gyermekekjó része számára valószínűleg ismeretlen– az SzGySz. első 200 szava közöttnem található – szavak alkalmazásánakmértéktelenségét. Ezek olvastatásánakrészben legföljebb a betűtanulást követőkésőbbi olvasási gyakorlatok körében lehetnehelye. A most használatos ábécéskönyvekbenazonban még bőven találunkpéldát a betű megtanulásához azonnal kapcsolódóaligha ismert szavak átgondolatlanés mértéktelen olvastatására. Ezekbőlcsak néhány kirívó példát sorolok fel. (3)Az egyes betűk megtanulásához azonnalkapcsolódó, olvasásra szánt szavakat nemaz ábécéskönyvek olvastatási rendje, hanembetűrend szerint csoportosítom. Azaláhúzottak közülük két vagy több ábécéskönyvbenis benne vannak.a: adó, agy, alom, ananász, antennaá: ács, ád, áld, állam, álom, ár, ária, ászb: bába, babrál, bagoly, baj, balett, bálna, balta,bán, bár(?), batyu, becs, bél, bér, berek, bérel,bibe, bimbó, bíró, birs, bocs, bog, boglya, bogyó,bojt, boly, búbc: cápa, cédula, cél, cím, cimbalom, címer, cirkáló,citera, cocacs: csahol, csákó, csáp, csat, csavar, csavarhúzó,csekk, cseppkő, csigaház, csigalépcső, csigavér,csontkovács, csordás, csősz, csőszerelő,csúcs, csuka, csutka, csűrd: dac, dada, dália, dara, daru, deci, dér, deres,dézsa, diadal, dívány, dúc, duda, dúse: eke, enyhe, epe, eredé: ék, él(?), éld, éled, ér(?), ép, érdesf: faj, fáklya, fakó, fejt, felvonó, fém, fok, fóka,fon, fonoda, föd, fura, fúró, fuvallatg: gallér, gát, gáz, gége, gém, géz, gím, gulya,higgad, vigadgy: begy, gyalu, gyász, gyep, gyér, gyom, gyűr,gyűszű, rügy, varangyh: hadd!, háj, hála, halál, háló, halom, hám, hamu,hant, hárs, határ, heg, héj, hírlap, holló, homályos,hörcsög, hős, húg, húr, hűi: idei, igazolvány, illatSzemleí: íj, ím, ín, ívj: báj, fejlődő, hajtó, jel, jós, jő, juh, lejt, olaj,zajlók: cikk, kagyló, kamilla, kamion, kanalas, kanna,kantár, karalábé, karaván, karó, kas,kaszál, kátyu, kelbimbó, kém, kenguru, kín,kocsihajtó, komp, kór, kofa, korhely, korlát,kos, krómos, kuka, lék, pakk, ükl: ál, alom, láda, lakk, láp, lapp, lapu, laza, lé,lég, lét, lim, libben, lobban, lóca, lom,lomha, lopó (fn), ólomly: csermely, derelye, erkély, pehely, pikkely,pocsolya, pólya, sekély, tartály, tégely,uszály, veszélym: makk, málha, málló, malom, máz, medence,mente, metszőolló, moha, mokka, molnár, móló,moly, mutató, mű, műt(i), pálma, pompan: inal, lant, nád, nép, nős, ón, ont, unny: bánya, kökény, meny(!), nyél, nyereg,nyom, nyomaték, nyomda, nyomógép, tanyao: ok, old, olt, omló, orsóó: ólom, óvóö: börtön, döccen, dömper, födél, hökken,öböl, ökör, öl, örökő: emelő, kezelő, merő, ős, teknő, tő, velő, vőp: pala, paletta, palota, páncél, pantalló, pára,pata, páva, pázsit, pehely, pej, pép, per, pilóta,pingvin, polip, póré, púp, taplór: ár, áram, rejt, rém, rendszabály, rendül, réz,rím, ró, rojt, rom, rozs, rőzse, rúzss: dús, rés, sakk, sár, sás, sav, sáv, sejt, selyem,sí, sík, sikló, sín, som, stég, susog, suta, véssz: ész, fűrész, gyász, kasza, madarász, műszer,nesz, oszlop, szabadalom, szablya, szál, szálloda,szánt, szarkaláb, szel, szellem, szelíd, szén,szíj, sző, szűr, utászt: tag, tál, tálca, tár, telel, tér, tét, teve, tipp, tódul,tok, torzsa, tova, tő, túrty: fátyol, konty, kotyog, petty, pinty, pintyőkeu: (Nincs kifogásolható példa.)ú: dúc, dúl, lúdtoll, odúü: lendület, tüntet, üde, ügy, ütemű: dűl, életmű, műtét, nedű, űr, űzv: avat, művel, olvad, útvonal, vad, vád, vágy,vall, vállalat, vánkos, vél, vet, vét, ví, viadal,vitorla, vontatóz: fűz, haza, izom, mező, nemzet, zab, zajló,záp, zord, zöme, zömök, zuhatag, zúzzs: varázskő, zsalu, zsálya, zselé, zsenge, zsineg,zsinór, zsivaj, zsugorodik, zsúrNe feledjük, hogy a fent felsorolt szavakolvasásakor egy új betűt éppen csakmegtanuló, azzal olvasni vágyó első osztályosgyermekek sikeres vagy sikertelenpróbálkozásáról, tevékenységéről van szó,éljenek bár városban, falun vagy tanyán!Az SzGySz. leggyakrabban használt elsőkétszáz szócikkének szövegszavai aszépprózai szóhasználatnak csaknem a fe-125

Szemlelét jelentik. (1. táblázat) Ebből az ábécéskönyveka betűk tanulásakor alig pár szótalkalmaznak hívószóként a 79. oldal tanúságaszerint (ajtó, egy, néz, óra, út, ül). Abetűtanulást perceken belül követő „olvasás”(legyen az bár szótagoló vagy szóolvasás)előbbi oldalon idézett szavai közülegyik sem tartozik a gyakran használt – azazközhasználatú – szavak közé. Ez a fajtaolvasástanulás nyelvészeti szempontból alegjobb pedagógiai szándék és a pszichológiaiérvek ellenében is egyaránt motiválatlan,vagyis eredményessége a tanulókanyanyelvi tudása, törekvéseik tekintetébenmindenképpen változtatásra szorul.Összegzésül azt mondhatom, hogy azolvasástanulás öröme és sikere érdekébena jövőben az ábécéskönyvek átdolgozásakorvagy netán újak írásakor szigorúbbanfigyelembe kell venni a nyelvtudományi,kitüntetetten pedig a gyermeknyelvi kutatásoktényekkel igazolt szempontjait.Az ismertetett nehézségek elkerülése érdekébenjavaslom, hogy a betű tanulásátközvetlenül követő szósorokból a tanítócsak a gyermekek körében vélhetően ismertebbszavakat olvastassa. Ha lennegyermek, aki a többiek által nem ismertszót is felolvasná közülük, magyarázza elő a szó jelentését a társainak. Az SzGySz.élén álló – itt idézett – szavak közül ismindig lehet néhányat a táblára írni, onnanolvastatni az újonnan tanult betűismeretrögzítése érdekében. De még jobb megoldásaz, ha az új és a már tanult betűkkel agyerekek mondanak szavakat, s azt kellmajd a tábláról olvasniuk, mert annak aszónak a jelentését többségükben ismerik,ezért most az elolvasásuk jelent számukraúj feladatot, örömet. Az olvasástanításbólígy válhat olvasástanulás, a gyermekekszempontjából a kommunikáció új eszközéneka tanulása, azaz általuk is szívesebbenvállalt tevékenységként igazi olvasás.Jegyzet(1) Az elemzett ábécéskönyvek a szerzők vagy a szerkesztőbetűrendjében a következők: Adamikné JászóAnna – Gósy Mária – Lénárd András (1996): A mesékcsodái. Törpés ábécé. Hangoztató – elemző – összetevőmódszerű, szótagoló ábécé. Dinasztia Kiadó. Budapest.Báder Ilona (2001): Ábécés olvasókönyv 6–7 éveseknek.Általános iskola 1. osztály. 5. kiadás. NemzetiTankönyvkiadó, Budapest. Esztergályosné Földesi Katalin(1999): Az én ábécém. Olvasókönyv az általánosiskola 1. osztálya számára. 7. javított kiadás. ApáczaiKiadó, Celldömölk. Hernádiné Hámorszky Zsuzsanna(1995): Ábécéskönyv. 1. osztály. Mozaik Oktatási Stúdió,Szeged. Ivánné Sélley Erzsébet (1995): Szótagolóábécéskönyv az általános iskola 1. osztálya számára.Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Lovász Gabriella –Balogh Beatrix – Barkó Endre (1987): BETŰVÁSÁR.Olvasókönyv az általános iskola 1. osztálya számára.Tankönyvkiadó, Budapest. Meixner Ildikó (1999): Játékház.Képes olvasókönyv az általános iskola 1. osztályaszámára. 5. kiadás. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.Romankovics András – Romankovicsné Tóth Katalin– Meixner Ildikó (1993): Olvasni tanulok. ÁBÉ-CÉSKÖNYV a szóképes előprogramra épülő elemzőöszszetevőeljáráshoz. 17. (átdolgozott) kiadás. RO-KABt. Könyvkiadó és Terjesztő, Mogyoród. TolnaiGyuláné (1992): Ábécéskönyv az általános iskola 1.osztálya számára. Heurisztikus programozású olvasásésírástanítás. 2. kiadás. Tankönyvkiadó, Budapest.Zsolnai József (1998, szerk.): Szó és betű. Olvasókönyvaz általános iskola 1. osztálya számára. Átdolgozott kiadás.Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.(2) Ehhez az elemzéshez Tolnai Gyuláné és MeixnerIldikó ábécéskönyvét – speciális felépítésük miatt –nem használtam.(3) Az ismeretlennek tűnő szavak gyűjtésekor LovászGabriella ábécéskönyvét a szövegből kiinduló, szövegelemzésselkezdődő betűtanítási mód miatt nemsoroltam be a többiek közé.IrodalomAdamikné Jászó Anna (2001, szerk.): A magyar olvasástanítástörténete. Az olvasásról az olvasásért: azélő ábécé. Osiris Kiadó, Budapest.Bertalan Ferenc – Csoma Vilmos – Kovács Dezsőné– Makoldi Mihályné – Perjés Antalné (1963): ABColvasókönyv az általános iskolák első osztálya számára.Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.Füredi Mihály – Kelemen József (1989, szerk.): Amai magyar nyelv szépprózai gyakorisági szótára(1965–1977). Akadémiai Kiadó, Budapest.Nagy J. József (1977): A 8–10 éves tanulók szókincsénekés szóhasználatának főbb gyakorisági jellemzői.Pedagógiai Szemle, 5.Nagy László (1921): Didaktika gyermekfejlődési alapon.(A nyolcosztályú egységes népiskola tanterve II.rész.) Budapest.Ligeti Róbert (1967): Gyermekek olvasási zavarai(dyslexia). In: Pszichológia a gyakorlatban 8. AkadémiaiKiadó, Budapest.Meixner Ildikó – Justné Kéry Hedvig (1967): Az olvasástanításpszichológiai alapjai. In: Pszichológia agyakorlatban 10. Akadémiai Kiadó, Budapest.Tóth László (2002): Az olvasás pszichológiai alapjai.Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen.Nagy J. József126