A futballszurkolók szlengje - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

világszemlélettel. … Az irodalmi nyelvvel összevetve a szleng szókincse általábanlenéző, lekicsinylő stílusárnyalatot hordoz…” (KIS 1997: 244-245)Az itt idézett különféle vélekedések egy közös pontját szeretném kiemelni,mégpedig azt, hogy a szleng beszédet, kifejezéseket egy bizonyos normától eltérőnektartják, s erre a beszédmódra, szavakra humor, találékonyság és kreativitás jellemző.KÖVECSES ZOLTÁN megkísérli részletesen körülírni, és több aspektusból megvilágítania szleng fogalmát. Vélekedését következőképpen foglalhatjuk össze: A szlengettipikusan a műveletlen, fiatal városi férfiak beszélik a nem-standard nyelv részeként,de – kevésbé tipikusan ugyan – használják műveltek, idősebbek, nem városiak és nőkis. Leginkább a nyelv szóbeli használatára jellemző, főleg bizalmas, fesztelen, informálisbeszédhelyzetekben. A szlenghasználó a világhoz humorosan, komolytalanul, anyelvi rendszerhez kreatívan, újítólag áll hozzá. Létrehozását erőteljesen befolyásoljaa képes, metaforikus gondolkodásmód. A szleng szókimondó, őszinte, gyakran durvaés közönséges, de néha szépíteni igyekszik a valóságot. Célja többnyire titkosság ésazonosságtudat megteremtése. (KIS 1997: 7-38) Ezek a kritériumok azonban nem törvényszerűek,nem feltétlenül valósulnak meg minden szlengjelenség esetében.ORSZÁGH LÁSZLÓ szlengen azokat a „többnyire kérészéletű új szavakat vagyrégi szavaknak azokat az új jelentésváltozatait” érti, melyeket „a hétköznapi élőbeszéda tréfás hangulat keltése vagy a kifejezés színességének fokozása vagy az újszerűvelvaló játék öröme vagy a nyomaték kedvéért használ”. (ORSZÁGH 1966: 361) Őtekinti tehát kritériumnak az azonosságtudat kifejezését. Nála a szleng inkább l’artpour l’art jelenség.KIS TAMÁS a szleng egyik legalapvetőbb feltételének azt a beszélőközösségettartja, „amelynek tagjai napi intenzív beszédkapcsolatban állnak egymással. Ha ez azintenzív beszédkapcsolat megvan, akkor a nyelvben feltűnnek a szlengjelenségek.Minél intenzívebb a beszélőközösség tagjainak (beszéd)kapcsolata, annál gyakoribbaka szlengjelenségek a beszédben”. (KIS 1997: 241) Kis Tamás tehát a szlenget anyelvet használó közösség szociológiai-pszichológiai-kommunikációs aspektusábólközelíti meg.27