letöltése (PDF) - Alkalmazott Pszichológia - Eötvös Loránd ...

110 BAGDY EMŐKEvetítve, amely a jövendő klinikai pszichológusra vár a magyar ég alatt. Ma úgy találom,másként nem is érdemes előre tekinteni. Egyelőre nincs olyan pályakövetésiés karriergondozási rendszer, amely törődne a végzett szakemberek elhelyezkedésével,jövőjével, ezért személyes feladatnak kell tekinteni a karriertervezést is, számolvaazzal a hazai helyzettel, amiben a jövő körülményfüggően tervezhető.Ez a történeti szemlélet és jövőtervező közelítés annak is köszönhető, hogy korszakváltáshozérkeztem személyes életemben is. „Hetven év magasából” már távlatokbahelyezve tekinthetem át szakmánk sorsát, jelen helyzetét, sőt jövőjét is, amitaz új klinikusoknak kínál a magyar egészségügy. A klinikai életben való gyakorlatifolytonosságom, valamint a pszichológus képzésben eltöltött tíz évem optikájábólszemlélve a szakma sorsalakulását, tágasabb perspektívából, az alapszaknak a szakággalvaló kapcsolata felől is láttathatom, merre tart a klinikai pszichológia a magyaregészségügyben és „extramurálisan”, a „falakon kívül és túl”. Amiről írok, azmaga az életem, szakmai sorsomban a Lipóton eltöltött 34 év után átkerülve azalapképzésbe megélhettem azt, amit Mikes Kelemen soraival így fogalmazhatokmeg: „Olyannyira szeretem Rodostót, hogy el nem feledhetem Zágont. Zágon felettragyog az én csillagom”. Klinikai pszichológus és pszichoterapeuta identitásomattehát alapvetőnek tartom. A klinikum az én „Zágonom”, otthonom, e fölött ragyogaz én csillagom, noha az „önkéntes száműzetésem” több eredményt hozott alkotóéletembe, mint klinikusi szakmaépítő munkám erőfeszítései. Klinikai pszichológusés pszichoterapeuta vagyok és az is maradok, amíg csak szolgálhatom a hivatásomat.Első impulzusom az volt, hogy válaszommal egyszersmind emléket állítok a méltánytalanulés oktalanul elpusztított Lipótmezőnek is, hiszen készen van egy tanulmány,amelyben Szakács Ferenccel (sors- és szakmai küzdőtársammal) együttmegemlékeztünk Lipótmező klinikai pszichológiai fellegváráról. Arról a csaknemötven évről, amelyben nemcsak a klinikai pszichológia bölcsője ringott, és gyorsfelnövekedéssel érhette el intézményesülését, rendeleti szabályozását, hanem a magyarpszichiátria is önállósulhatott és mintaadó szakmaépítő együttműködés alakulhatottki orvosok és pszichológusok között. A Mérei iskola megteremtette azalapvető pszichodiagnosztikai eszköztárat, bevezettette az egyéni-, család- és csoportterápiákterápiás közösségi rendszerben történő alkalmazását, az optimális teammunka hazai modelljét. Ma már biztonsággal kimondhatjuk, hogy Mérei Ferenc iskolateremtőés szakmaalapító nagyság volt, és többé-kevésbé mindannyian „Méreiköpenyéből bujtunk ki”. Legalábbis az alapító nemzedék, amely – velem együtt –mostanság adja át a stafétát az utánunk jövőknek.A történelmi mementónak tekinthető közös tanulmánnyal azonban szerzőtársammár elköteleződött, elígérkezett másfelé, és nem hagyom cserben az ígéretével.Mégis jól esik jeleznem, hogy „írjuk a történelmet”, nem hagyjuk a múltba vesznimindazt, ami szakmatörténeti érték. Talán megerősíti ezt az állításomat az a publikációslista, amelyben összegyűjtöttem a hazai klinikai pszichológia érdekébenmegirt helyzetáttekintő és szakmavédő írásaimat, valamint mindazokat a rendeleteket,jogszabályokat, szakmaetikai követelményeket és érdekvédelmi szerződéseket,