Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás. 95Nyugonni látszott, melle rejtekéblKitört ervel a nehéz sóhajtás.Mint a borúit ég, meghajolt feje.((Magyart ölünk-e mink is, Ernyei?))így szólt, s szemébl, mint a drága gyöngy,Srn ragyogva hulltak könnyei.Nem szólhaték : a bánat elnyomott.Salamon. Ósz ember! engem gyermekké tevéi.Elolvadoznak minden képzetim.És nem tudom, hová hajoljak cl.Ernyei (esdekelve). Uram király, ez aggott térdeketHizeJkedés még el nem koptatá.Nézd, most eltted porba hajlanak.Ne harczolj meg, László békét izén.Csak egyben engedj : tartsd meg a kötést.Salamon. Irtóztató! vedd el hát kardomat,Én több csatára nem megyek, mig élsz.(Zaj hallik, s nem sokára Vid j.)Vjd. Királyom ! a had szörnyen háborog.sem személyre már.Sem szóra nem hajt,Azt mondja minden: hol van a király?Bátor vitézek serge j reánk,S félénk vezérünk itt elveszni hagy.Salamon. Hah! nem lehet hát! sorsom visz magával.Ki, kard, örökre! hagyd el a hüvelyt.Félénk vezér még nem volt a király.(Elrohan. Vid utána.)Ernyei. Oh ördög! elraboltad üdvösségemet!De meglakolsz még síron innen is.Most légy vezérem, vérengz boszú,Emeld az égre gyilkos kardomat,S ha fenn maradsz, hazám, ne sírj halálomon,Elzni fogja rontod hunytomat,S a pártok átkát sírja elnyeli. (El.)