Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás. 93Sólyom gyanánt jár fergeteg lován,S mint a halálnak gyászos czímerét.Két ölnyi véres dárdát visz keze.Ernyei. Opos, királyom, a kit mindenüttBátor nevérl ösmer a világ.Salamon. Ó az! s egyéb, mint Bátor, nem lehet.vette Gézát harczosim kezébl.Midn körüle minden nép futott,Kétszer vitézül harczot állt maga,S mint a ki gyzni még nem kétkedik.Ment, s vissza-vissza csapdosott vasával.Hah! mért hadamban nincs! egész hadatAdnék helyette. — De legyen, ennek isUrát találom.Ernyei. Nézz tovább, uram.Ott áll Bihar, ronthatlan törzsökeA szép seregnek. Nézd, mi dölyfösenTerül el a nagy síknak domborán.így áll szabad tetvel ég feléOs bérczein Krivánnak fenyvese.Villámok ostromolják fürtéit,J, megy körüle a sok fergeteg;De az mern és törhetetlenáll.Salamon. Ilyen csapat vagyon hadamban is,S engem Bihar még nem tesz semmivé.Ernyej. Tovább mozogva, mint a megzavart raj,jár, s rendeket tölt Géza vert hada.Nézzed közöttök, mint a bús oroszlán.Fárad s veszdik a vezér. SzelídebbEmbert, mint , még lélek nem lakott.Uram, mért kellett ennek bntelen,Miért hadának, veszni általad?Salamon. Hallgass, ne többet errl, Ernyei,Akárhogy is, már túl vagyunk ezen,Es Géza sorsa elfordíthatatlan.Ne is fáraszsz szavakkal engemet.Sem szánni már, sem félni nem tudok.Ernyei. Oh hogy poromban volnék föld alatt,S ne hallanám e gyászos szózatot.