Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás. 9INo végre még is j egy emberem.Hozott Isten, rég látott Ernyeim,Te rég óhajtott! Lásd, mig elvaJáJ,SaJamonnal a szerencse fölhagyott,S áJdás helyett bajokkal verte meg.De Ernyei nem biztat engemet?Köny csillog arczán, bánat l szivén?Mit értsek ebbl? úgy látszik, te csakKüls alakban kísérsz, s benned azElpártolok tanácsa fog helyet,S hséged ellenségemnél bolyong?Ernyej. Méltatlanul vádolsz, uram király,Nézz tetteimre, s sznjél kétleni,Hogy e sebes szív éretted dobog.H voltam eddig hozzád, s h leszek,Míg e tördött test el nem bomol.Míg égver bérczével környöziE bús hazát aKárpátok sora.De midn az ellenségre fent vasatTestvérek ellen hallom csöngeni,Nem tilthatod meg forró könnyemet,S ne tiltsad azt, uram király, soha,Hogy a magyar szeresse szép hazáját,S ha vért nem onthat, könnyet öntsön érte.(Könnyeit törölgetvén.)Nézd, evvel áldozom most mindazoknak,Kik elveszendk népeid közül,Kiket haraggal vont vasad levág.Nézd, ezt neked, sorsodnak áldozom,Mert haj ! gyanítom megbukásodat.Nem is oly kevés bajt ád a háború.Nem is oly hamar nyersz gyzedelmeket,vakon mer jövendöli.Mint aSalamon. Mint van tehát szerinted a dolog?Tört, vagy töretlen ft igérsz-e? szólj.Ernye). Megvetni ellenséget, annyi mintA kész veszélybe önként u?;rani.Ha ért hadak dolgához Ernyei,Kövesd, királyom, most lépéseit.