Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás. 89Én még szemedben több hírt olvasok,Nem jót ; de mondd el : Jelkem hírre vágy.Követ. Uram —Salamon. Ne tétovázz, a mellyet elcsavarsz,Minden betre egy halál vigyáz.Követ. Nd, a királyné, elment udvarodból,És vissza nem tér, míg csatád utánEgész királylyá nem lészsz, ezt izcnte.Salamon. Mindenhatóság, hát ez mind lehet!?Oh ifjúságom boldog évei.Mi szörnységre virrad álmotok!Nem! nem! nem! többé rá sem gondolok.Lerontom szívem minden rejtekét,A melyben e szó ((asszony)) ii-va van,Tigris morogjon inkább asztalomnál.Hozzon lakomba sívó kölykeket,Vas fegyver üljön hölgyül ágyamon,S mikor feledve kapcsolom magamhoz,Vad csörrenése rontsa nyugtomat. —Ég szem, s pokolnak gondolatjai,Szelíd tekintet, s gyilkos büszkeség.Ajak, mosolygó, mint az angyalé,S kigyó fulánkkal mérgezett szavak.Lágy hó mellben setét vad indulat:Asszony, te benned fér ez össze csak,Ez ég s pokol, s ilyent öleltem én.Oh ez dühültté tesz még engemetViD. Engedj szivednek enyhülést uram.Salamon. Ilyent izenni, és most menni elDe menjen útján, én is elmegyek.Vid, adj parancsot, a had készen álljon.Megütközünk, mig a nap fenn ragyog.(Vid megy, Sorvatag útját állja.)SoRVATAG. Megállj, ne harczolj!Salamon.Hah! még ez hibázottlPuszták lakója, mit keressz te itt?Sorvatag A csillagokból olvas Sorvatag,Szép csillagokból jó s gonosz szerencsét,Puszták királya, s rabja Sorvatag.