Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

88 Salamon király.Jutott szerencsém, így tartom meg t.e kezekben,így bátorodva, vassaJS elszánt ervel a had vésze közt,A béke napját, melyet vártatok,S melyet szövetség meg nem adhatott,Kard adja meg most, vagy temessen el.Követ (j). Uram király, bús hírt hozok neked.Salamon. Királynak mondod, bús az nem lehet.Mondd, én vidámmá változtathatom.Követ. Oh a halottat föl nem keltheted.Anyádat, a királynét, eltemettük.Salamon (kardját leeresztve). Anyámat? Oh, te még is bölcsNincs más szavad, nincs más hang torkodon, [fi vagy.S minden tudásod nem több, mint csak ez :(íAnyádat eltemettük)). Oh igen! hiszenMajd eltemettek minket is.—De mért? ez a nap, hah, mért épen ez,Ez lett halála napja s gyászomé?Férgek megélnek ronda por között,Étlen kihúznak hónapot, hetet,S a létben még oly sok nap hátra van :ö mind ezekben meg nem élhetett.Csak egy nappal nem élhetett tovább.Hogy én csatámból hozzá visszatérjek!De sorsa volt, s ez, a mit rám hagyott. —Halandóság, te régi szörnyeteg.Te nyelsz be mindent, a mi volt, s vagyon,Es a mi lesz, bár milliószor ennyi.El nem kerüli örvény torkodat.Halandóság! te fogsz, el engem is.Egy könny pelyhet a sok nagy között.De még az élet forr hevült eremben,S ezt — jó anyám, ne háborodj' porodban, —Ezt én neked meg nem köszönhetem,Mert volt idm már, melyben kérdezemO'Miért születtem, mért viselt anyám !»Oh félre, félre gyáva gond! ki kelt felEz andalgásból engem ? jer követ