Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egyedik felvonás.d iVjd. öszvérré kell lelkemnek válnia,Hogy ily nehéz szót még tovább vihessenDe csak segítsen, mindent eltrök.Azonban ezt magam sem úgy akartam.Hogy jó barátim itt elveszszenek.Az ütközet hevében estek el,S jelök hadunktól nem vigyáztatott.Csak Géza lenne úgy, mint itt ezek,Od' adnám érte minden tettemet, ji'iOd' adnám érte lelkem jobb^felét.De ez halad csak, és el nem marad.Bár most boszús, s neheztel a király.Már jó utón van, el nem vétheti,S nagy czéljaimnak teljesedni kell.Ernyei (föiiíp). Légy üdvöz, Vid.Vjd (magiban). Mi hoZZa ezt ide? (Emyeihez.)Késn jövel az ütközetre, bajtárs.Ernyei. Légy üdvöz, mondom, a pokol nevében IÁrtatlanul megölt testvéreink,S a kárhozat köszöntnek általam.ViD. Mily durvaság ez! ösmersz engemet?Ernyei. Kérdezd meg a pokolt, nem ösmer-e?A szóczikornyát félre tedd : gonoszTettidre, tudd meg, nem vet az homályt,S én már tovább hallgatni nem tudok.Világosan, köz Ínségünk egénLáng, s vérbetkkel égnek bneid.Mindent tudok, haj ! többet is talán.Mint valaha hittem, hogy megeshetik. —Csalárd teremtmény! a király szivétMegvíttad álnok nyelved ostromával.És a mi nagy volt benne, vagy nemes.Azt nemtelenre, rút kicsinyre vitted,így hordod t boszútól nem remegve.Örök gyalázat útján mindenütt;Azonban a hazára gyl veszély.Kebled pokollal telve, csak nagyotVadász, s ertlenséged eszközülBnt ád kezedbe, s ocsmány tetteket.VfirOsmarty munkái. 111. "