Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egyedik fehonás. 77Melyek már hajóját megszaggaták.Ha nézem eiJenben, mily gondosanForog, s veszdik a jöv köriMint zi, hajtja minden eszközét,Hogy a szerencse részemen Jegyen :Zavart ügyemben kell szeretnem t,S ha félve is, feléje hajlanom,Mint a hajósnak szirtok élihez,Midn hajóját már habok nyelik.De a mit most tesz, ez rossz nem lehet.Mig künn segédért László bujdosik,Bátyját én addig vérontatlan isTrömbe hajtom, és mint hadfogolynakSzárnyát szegem, hogy többé föl ne keljen ;S jobbágyom ,^ királya én legyek. (Katonáihoz.)Vitézek erre : Árpád, s Bendegucz(Vitézek rohannak utána a szinen, és kiáltják:)((Árpád S Bendegucz. » (Nemsokára csatazaj hallik.)Szónok (j hadával, palzsát emelvén).Emelt paizszsal, a mint én megyek,Jjön nyomomban harcz nélkül kiki,És fenn kiáltsa: éljen a király! (E1.)BiKÁs. El vitézek, itt az alkalom.A mint kimondtam, úgy tegyen kiki.Eddig fejdelmi zászlót tisztelénk,Eztán az ország si czímcreLeszen vezérünk: éljen a király! (Ei.)Petrud. Föl a paizst, vitézek, és nyomomba.Mint jó barátok, úgy fogadtatunk,S ha egygyé olvad nemzetünk, talánRokonra többé nem viszünk hadat.Egy úr, egy ország, (féljen a király!)) (Ei.)Bátor (föiiép). Hah! mely ha'latlan öldöklés ez itt.Nem mint vitézek, mint kaszált füvekElhullnak a legizmosb férjfiak. —Ez a te munkád, Vid, s az ördögé.(Kardot rántva megindul.)VidI a setétség és halál nevébenTéged kereslek Vid! Vid! merre vagy?