Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

74 Salamon király.Itt a kerek hold. (Jnórva hagyja cl Bátort.)Oh egek! hováLett az, ki ezt ma felköté? (Mern.)Bátyám, Csatás volt az!Bátor. Oh hogy nem öl szavad,Jolán, miért nem mondtad ezt nekem?JOLÁNKA. Kegyetlen ember, így kell szólanod?Kard és sisak fetrengnek dísztelenElttem, és még tudnom sem szabad.Hol a sisaknak, kardnak jó ura.Oh tán agyarkodó kezek közé jutott,S mély sebei körül bilincsek csörgenek.Szegény Csatás! — de én t föltalálom!Majd völgyeken bolyongok, s halmokon,Utána járok a táborban is. (Menni akar.)Bátor. Ne hirtelenkedjél, Jolánka, menj haza.JoLÁNKA (félrjöngve). A csillagokhoz oda föl, nem haza.Ki adja vissza jó testvéremet?Ki mondja meg, hová lett? Vérkez,Add vissza búmnak a testvér kebelt.Mely befogadja gyötrdésimet.Oh hol van ? hol. Isten, emberek?Bátor. Jolán, ha tudnád, ártatlan vagyok.Jolánka. Ártatlan ? oh egek, hát nem él ?Mondd, hogy halálán most van, hogy szemébenAz életszikra még reménynyel ég.Mondd, hogy sebében szenved, csak ne mondd.Ne mondd, hogy meghalt. Bátor, lásd, az élet.Ha egyszer elment, nem j vissza többé.Ne mondd, hogy meghalt. Mondd, -— de mit beszé-(Iszonyodva.)Te vaskez, te ölhetted meg t.Bátor. Nem én, Jolán, nem én öltem meg t.Nézd ezt a kardot, ennek nincs szive.Ez nem hall, nem lát, bár ragyog maga.Ez tud megölni ellent és rokont,S természetének megfelel,ha öl.Mert ezt setétben szülték vad hegyek,És gyilkos érczét a láng szelleme[Iclc