Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egyedik felvonás.75Örömben ejti hozzád lépteit,S mint a derit ég, arcza oly vidám,Mint csillag, ollyan ég lesz szeme.Mostan nem úgy, most nagy baj vár, bocsáss.JOLÁNKA. Nem tartlak, oh a gyenge lány szavaÁdáz örömeitekkel úgy sem bir soha.Büszkén, merészen kél a hs, ha kell,árva hölgy teremben agg, remeg.S azCsak egyre kérlek hát, aztán mehetsz.(Bálor balján vért látván, megretten.)De mely csapás ért tégedet?Vér foly kezedrl.Bátor (magában). Hah, mért nem mcnék. (Jolánkához.)Hagyján, szerettem! semmit sem tesz az.Csak mondd el inkább, kérlek, titkodat,S hagyj menni dolgaimra, menj te is.Egyéb veszély nem tud rémíteni,Csak az, mely téged érhet, oh Jolán.JOLANKA (Bátor szavára nem ügyelvén, a vérjeleket nézi.)Mit sejtek? oh rettegtet jelek!Te erre jöttél. Bátor szólj, mi történt?Vér itt is, ott is.Bátor. ^-^^gy nyugott, Jolán.JoLÁNKA. Nyugott? nyugott a sír és a halál.Oh jaj ! ha tudnád. Bátor, mint vagyok.(Meglátja Csalás kardját, s sisakját,)Nagy Isten, ott kard és sisak hever.Csatás, Csatás! oh merre vagy te most? (Menni akar.)Bátor (eiébe áii). Maradj az Istenért!JoLÁNKA. Ereszsz ; nem nyughatom.(A kard felé siet.)Bátor. Föld, nyeld el azt az átkozott vasat!Gördülj utána, áruló sisak. (Jolánka fölveszi a kardot.)Pokol ! te gyztél, érzem lángodat.Jolánka. (Szédeleg, Bátor oda siet, s megtartja.)Szent Isten ! a kard, a sisak kié ?Tudod-e, te büszke harczoló, kié?(Mutatván a kardra vágott jeleket.)Ezüstbl verve itt a két oroszlán.