Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egyedik felvonás. 69Eddig, ha küzdénk, jó Isten nevébenMagyarán ragadtunk kardot, és neki ICsattogva, zúgva férfi bajt vivánkDe most bezeg csodát tesz a paizs,Am félre evvel, mondd meg, Géza mértLesz a veszélynek hagyva általunk?Második. Buták butája! A kit veszni rendeltAz Isten, azt te meg nem tarthatod.Els. Költsed veszett nevét, hogy veszszen elMásodik. Bár mit beszélgetsz, már az úgy marad.Aztán, ha kérdezik, ki embereVagy? (büszkín) a királyé! mondhatod.És most? takard el képedet.Els.S ugyanMiért? Egy emberséges jó uré,Ki a királynak vérével rokon.Második. Elég az hozzá : nincs, nem is lehetMásféleképen, mint van.Els.OktalanMásodik. Mondhatsz akármit. Én már több okotFejedbe verni nem tudok. KezemYasat gyakorlott teljes életemben.És ehhez én tizszerte jobban értek.Mint a szavaknak lágy pergésihezEls (menni készülve). Maradj magadnak, füstesz kovács.Második (föltartja). Hová ! biz innen egy nyommá seMíg nem tudom szándékodat.[menj,Els.Bocsáss,Ki tarthat engem ?^Második.Én, míg nem beszélsz.Els. Tudd hát, urunkhoz, Gézához megyek.Második (kardhoz kap). mégy.Árulkodó, elbb a sírbanincs vasam?Szónok (j). durva versengés ez köztetek?Els. Buzgó bolond! nekem tánMiEl rendetekbe! vár az ütközet.Els. Uram —Szónok. Balázs, egy szót se! vagy ha szólsz.Árváidat mind szélnek ergetem,És a mit adtam, átkom rontja meg. (El.)