Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

68 Salamon király.Szónok. Mi is megintsük most vitézeinket,Hogy tévedésbl el ne hagyjanak.Vid úgy izente, hogy ha majd vivunk,Emelt paizszsal robbanjunk feléjök,Ez hát jelünk, vigyázzatok reá.BiKÁs. Én harczosimnak már meghagytam ezt.Petrud. Megtettem én is már, de szóljatok,Mi lesz bellünk majd, ha ott leszünk?Szónok. Csodálatos ! te most kétkedel,Az lesz, Petrud, hogy Géza fogva lesz,S nekünk ezentúl egy király parancsol,S te majd ipádnak pártján nemsokáraNyomába léphetsz, mint egy kis király.Menjünk, már Géza népe rendben áll.(Szónok, Bikás mennek.)Petrud. Most mit tegyek? Ha Gézát elhagyom.Nem lészek-é a hazához htelen?Czélomnak utján kétes vég lebegDe benn vagyok már, félre, gyáva gondÉg, vagy pokol, sorsom válaszsza el. (Ei.)J^ét katona (j).Els. Pajtás, beszéld el, mi dolog ez? MiértKell a királyhoz állanunk?Második.AzértMert mindenütt a legdicsbb személy.Els. Bolondos, ennyit régen tudtam én,S fejdelmeinket még sem hagytam el.Második. Más az. Te s én is eddig ostobákVoltunk ; de most megnyíltak a szemek.Els. Talán a peng pénznek fényire?Hitvány beszéd ez. Többet én ugyanMost sem tudok, mint tudtam eddig is.S aztán abból, hogy a király király,Még semmiképen sem következik.Hogy ütközetnek kezdetén magasraKell a paizst balunkkal tartani,S hogy jobb kezünkben gyáva kard legyen.