Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egyedik felvonás. 67Szónok. Alig pirul a hajnal, és te márFegyverkezetten állasz, fejdelemNem nyughatál tán, rossz volt éjjeled?Géza. Csak a mint táborban várhatok.A bajnok éje vas álmokat terem,S mikor fölébred, vas világba kél.Ki tudja, mennyi a királyi nép?BiKÁs. Másfélszer annyi lesz, mint mink vagyunkDe a vitéznek gyáva nép kevés,Ha tízszer annyi is.Géza. E szerint te aKirályi népet gyávának veszed?BiKÁs. Ha az nem is, bizonynyal jó ügyedNagy bátorítást adhat ellenök.Géza. A jó ügy és a vakmer bizásMellett lakolni szoktunk többnyire.Szónok. Ne csüggedezz a fegyverek között.Veled valánk mi már több harczokon.Ma sem csekélyebb fegyverünk hatalmaCsak addig is föltartjuk a csapást,Mig a sereggel László megjövend.Géza. És többet én nem kérek tletekDe bár halasztanók az ütközést.Csak addig is, mig László visszatér.Bjkás. Az nem lehet már, nézz a síkon el,Nem messze nyugszik a király hadával,S ha nem csalódom, a nehéz homálytTitkon közelg csillogás szegi.Szónok. Salamon hadának csillogása az.S a mint szememnek enged a homály.Emelt paizszsal szemlélem magátElül ragyogva, mint mindig szokott,Mikor veszélynek ellenébe megy.Géza. Ne késsetek hát. Rendbe e hadakkal.Hogy ránk ne üssön készületlenül.Elül gyaloggal én megyek, s ha majdMegfárad a had, köz nyilast hagyok.Hogy ott kitörjön nyugtabb népetek. (Mentében.)Isten 1 te intézd a csaták ügyét. (El.)