Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

54 Salamon király.S a hajnal ott vár, mint egy sírhalomKöddel takarván két had táborát.El, el hát fegyverek! (fegyverkezik)sokat,S tán jobb csatákon hordtak seim,Most én visellek, el ne hagyjatok, (indultában.)Ne sok szerencsét. Isten! csak halált ne,Hogy e szegénynek éljen gyámola.(Elmegy. Jolánka nem sokára visszaj.)Jolánra. Eltávozott már, s ah mily hirtelen!Magam maradtam, vagy jaj, nem magam.Választhatatlan társam a halál.Bátyám halála, s Bátorom halála.Közel fenyéren nyugszik a sereg.Ott jnek össze ösmeretlenl.Fölrántva egymás ellen kardjaik,Sziveik megosztva két fölség között.Ellenkezk, mint ártó fergeteg,Mely két világ dühével összecsap.Ah a testvért ki menti meg nekem ?Ki menti meg szivem szerelmesét?Mért Bátoromnak meg nem mondhatám,Hogy az, ki ellen kardja vonva van,Testvére annak, a kit szeret?Mért esdekelve nem szóltam Csatásnak,Hogy bús húgának kedvesétne bántsa?Most majd betoppan ádázán Csatás,Hs vért mutatva gyilkos fegyverén,S talán az kedvesemnek vére lesz ;Vagy Bátor meglep itr, s midnNyakamba ölti karjait, talánCsatásnak vére fagy meg keblemen.Irtóztató ! tovább nem nyughatom.Künn a szabadban bujdosom feléjökOh tán ha látja bátyám szánatosBajában a testvért, nem öldökölHa sejti a szerelmest Bátorom,Lágyulva nyúl kardhoz, s nem öldököl.Kedvezzetek most,í'^átyolf von fejire, s menni kíszOl.)hold és csillagok.