Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

"Harmadik fehonds. 63A bajnok ifjú retteg húgához ;Csak azt kívánom, bátya, hogy te jjTe jsz, s megint mégy a hegyek sasával,Földünkre gondod nincs, s tekinteted.Irányod a nap, felh lakhelyed,CsATÁs (félre).Isten tudod, hogy érte fáradok, (jolánkához.)Ne légy, Jolánka, illyen nyugtalan.Ne kivánd, hogy a villongó férfi szemKönnyekre nyiljék, s hogy merész szivünkPihegve nyögjön a szk vért alatt.Bátyádnak érz keble megszakad.Bizzál az Istenben, vigasztalástAz ád, ha én távol vagyok.S majd máshová is viszlek én : helyetTaláltam immár a városban, ottBékével élhetünk és biztosan.Csak a csatákból térjek meg, panaszraNem lelsz, Jolánkám, több okot.Jolánka.De a csaták,az átkozott csaták!Nem? ahHa áldozatjok lészsz. (Félre.) És Bátor, ahHa az lesz is, árva lesz Jolán.CsATÁs (kezét fogván). Leány, az Istenért, mi lelt? beszélj.Jolánka. Nincs semmi baj; ne aggódjál, Csatás!Nem háborít meg többé bús szavam.(Nyájasan simul bátyja ölébe.)Majd egykor a felhkön túl, együttÉn is, te is, szelíden nyughatunk.Csatás. Szegény Jolán, hogyan hagyhatlak el?Jolánka. Csak menj, ha menned a sors rendelése.Viseld el épen a harcz vas ruháját,Én, míg halállal küzködik karod,Halálos félelemmel küzködöm,S epedve nézek a bús táj felé. (Ei.)Csatás. Áldott szelíd lány, a te sorsod ez.Mért nem tehetlek csillaggá, hogy itt.Itt hordanálak él szívemen,S megrzenélek, mint ezt, téged is.De menni kell, a csendes éj múlik.