Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

"Harmadik felvonás. 6Géza (srivába vágva). Hagyd el most, Bikás,A mely idt így vesztünk el, haláJla]Váltjuk meg késbb. Szedjetek hadat,Nem árt, ha nem kell, megmenthet, ha kell.Siessetek : mértékünk függve áll.Lebillenünk, ha had nem támogat.Szónok. Tettünk mutassa, mint vagyunk hivek.Géza (a vadászokhoz). Ti is, kik eddig a vadak nyománKedvtelve jártatok velem, nagyobbCsapásra ártóbb fegyvert fogjatok.Eddig vadakkal ütközénk : rokonVért kell ezentúl ontanunk. Az IstenBocsássa bneinket: jjetek.(Elmennek. Szónok, Bikás, Pelrud hátra maradnak.)Szónok. S mi hogy' leszünk? hogy' áll tanácsotok?Bikás. A mint egyeztünk Viddel, úgy marad.Szónok. S Petrud?Petrud. Mondtam már, én is átmegyek.Szavammal én nem szoktam játszani.Kétszáz lovast, serényét, mint madár.Viszek magammal, mind ers nyilast.Bikás. Száz barna hajdú már rég kész hadam.Hozzá vetek még százat, és velkNem Váradot, de Váradnál nagyobbat.Nagy Tátra minden bérczét fölverem.Szónok. Bajtársak, azt a jó idre bizzuk.A mennyit érhet, most tegyen kiki.Ha Viddel értekeztünk, a királytHatalmasítsa népünk tábora,S olvaszsza egygyé megszakadt hazánkat. (Elmennek.)(Mezeilak.)CSATÁS (fegyvereit szedegetvén). Le Jnncn a SZCgckrlElmúltak már a rozsda napjai,[fegyverim,Elhunyt apák vasát a gyermek ölti fel,S majd honfi vér setétlik bús hegyén.Istenre mondom ! bár nem rettegek,Békén kivánnék ülni egy tetnÉs nézni, míg a harcznak vége lesz.