Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Harmadik felvonás. 5 5yagy fenn Pozsonynak legfels határán.Én megkereslek, meg! ha földi vagy.Milyen cseréi vannak életemnek 1Elbb egy ördög járt elttem itt.Most angyalarczczal egy tn leánykaLeng el, s tavaszt nyit lelkem vad telén. (ei).(Szekszárd.)Salamon sVid.ViD. Ha szabad hivednek tudni, szólj uram,Miért borong igy bús pillantatod?A földre mért sütöd le arczodat,Te, kit dicsség int az ég felé?Salamon. Az ég felé? ne mondd szemembe ezt.Alattomosság a te kedvesed.Int a dicsség, és te földre húzsz,Ha égi szárnyán ég felé török.Midn velmben lángözön lobog,S halálos vészszel háborog szivem,Te akkor eljsz,mint a bn az éjben,S intést csikarsz ki. Adtam, s elhagyál.Mint a szedett fát, elhagyál lopóként.Mért tetted azt, Vid, mondd, mért tetted azt?Meg kellé járnod minden bokrokatA jó vadásznak békés erdejében,Lappangva kelle csúsznod berkein,Hogy a mulatkozót titkon megöld,S gyalázatot hozz vissza. ElsuhantElled üldözötted, s most egészHazában így zeng a pártoskodás((Orozva, titkon üldöz a király.))Hah! üldöz, üldöz, s nem talál nyila;De szégyenében agg a szív, s szakad.Vid. Királyom, mindent hasznodért miveltem.Salamon. S káromra voltak minden tetteid.ViD. Parancsod ellen nem tevék soha.Salamon. De ki volt, beszéld el, mérgem ingere?