Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Harmadik felvonás. 47Kígyói nyelv! de mit tegyek vele?Ha mint porondot, úgy elzúzom is,Csak annyi, hogy férget tiportam el. (Csendesedve.)De , de szólt illyeket nekem IHisz én szeretve csüggék életén.Azt gondolván még gyermek, a regékVilága égvén lelkem éjjelén,Azt gondolám, majd egykor elmegyek,Bajjal kivívom a királyi nt.És küzdve, trve járok hír után,S ha majd ki lesznek víva harczaim,Azt gondolám, megnyugszom h ölén.Ha bánat érne pályám vas szakán.Azt álmodám, óh csalfa bnös álom.Hogy majd vigasztal, hogy szivére von.Igen! ha csókja öldökl lehetne,Megölne csókkal, csak hogy töltse kényét,S ha már nem lennék, megsiratna tán.Oh asszony! asszony!De jól van ! én hát rettent leszek.Felöltöm a halálnak fegyverét.Hogy tartományok rengjenek dühömtl,És vér fakadjon minden léptemen.S te is, te asszony, a kit szülni fogsz.Vérben fürösztöm gyermeked kezét.Hogy szörnyködve menj felé, ha sír,S míg esdekelve földre nem borulsz.Megsznni nem fog ingerelt dühöm.Pokol ! te halld meg, néked mondom ezt."Ernyei,Vid (jnek).Vjd. Hah most van eltalálva, most lehet. (Salamonhoz.)Uram, parancsolál ?Salamon.Semmit sem — de még is,Menj, és kövess el mindent, érted-e?Mindent! csak jót ne, semmivel se jobbat.Mint egy kibérlett ördög elkövetne.Menj, s nemsokára hírrel jj haza.