Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

40 Salamon király.A jót, gonoszt, én érezem veled.Örömidben örvendezve osztozom,S ha fogy szerencséd, mondd, ne aggjak-e?Salamon. Ha fogy szerencsém ! oh hogy is ne fogyna.Ha álmaidnak mindent elhiszesz. (Boszankodva).Ha fogy szerencsém — hagyd el, kedves, ezt;Lásd ez nehéz szó most nekem. Tudod,Anyám, ki értem aggódik ma is.Ki gyámolítá gyermek évemet,S még úgy hevertem mint a néma k,Ó már fölöttem sírt h könnyeket.Szegény, tudod, beteg, nagyon beteg,S tán nemsokára gyászát hordozom.SoPHiA. És senki jobban t nem szánja, mint én.De t bajából, mely korában áll,Ki nem ragadják szíves bánátink.Ó elmegyen tán, s gyászát hordozod,S én nem sokára a te gyászodat,S királyi társaid jármát hordozom.Salamon (kifakadva). Tz és halál! ki bánta tégedet?SoPHJA. Ne oly hevülten! engem senki sem,S ha jót akar, ne bántson senki is.De téged? oh még kérdheted! rokonFejedelmeid, mi tetszik, azt teszik,S te még királyi névvel kérkedel ?De kérkedjél bár, elfogyott erd.Itt vannak im csúfodra emberidA tzesz Vid, s jámbor Ernyei,Kezesek elbb, most elcsapott herék,S te itt sem érzeted hatalmadat?Oh most világosan látom, s tudom,Hogy a király és nem király közöttOly a különbség, mint az orcza ésÁlorCZa közt van. (Hirtelen elsiet).Salamon (iszonyodva). És az vala?Ez hölgyem volt, és mondotta ezt?Asszony, miért nem vagy te szörnyeteg,Miért nem sárkány, hogy megöljelek,S egész dühömmel véredben fürödjcm?