Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

HARMADIK FELVONÁS.(Királyi lak Fehérvárott.)Sophia, utóbb Salamon.SoPHiA. Mely gyávaság ez! László s Géza márMinden hatalmat elvesz a királytól.Most visszaküldik régi híveit,A hitszegésnek nyomva bélyegével,S meg nem indul, nem vészen boszút.És én királyné? (Magához).Asszony, nem vagy az.Férjed remegve tart királyi pálczát.Nem rettegik, hah ! már tisztelve sincs.De még utószor megkisértem t.Ha van szivén, bár rejtve, férfi tz,Tettekre gyújtom, hogy jeles nevétLánggal jegyezze a nagyok közé,S én, a dicsnek hölgye, lássam azt.Itt j, mi méltósággal termetében.De búval arczán, lágy gonddal szivén.Fel ! általam kell felserkennie. (Elfordul).Salamon (j). Kerülsz te is királyné, a komor,Gyanús Salamont te sem sziveihetedDe így van, a nagy ország gondjaiGyakran lerontják házi kedvemet.És csak tenálad enyhül bánatom.Mi ez? te félre fordulsz? képedenIdegenkedést szemlélek? oh hiúk,Szerencsénknek vagytok csak árnyai.Mosolygótok napunk derültekor,S ha elborul, suhanva hagytok el.SoPHiA. Nem Salamon, oly tündér nem vagyok,