Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

366 Csongor és Tünde.Ön magadnak üldözjeKór eszednek almival,Futni fogsz és czélt nem érni.Míg reményed oda halS akkor fájó zsibbadásbanUnalomtól betegenHamvadozni fogsz sötétül,Mint csillag, mely lemcgyen.A ridegség selhagyottságLesznek néma társaid,A szív többé nem vigasztal,És az ész megszomorít —Csongor. Sznj meg, sznj meg, és ne mondd elRégi szenvedésimet.A ridegség s elhagyottságVoltak úti társaim,Vagy ha k nem, üldözimVálhatatlan kínaim.Már e büntetést kiállám,E tovább eltrhetetlentmondj halált rám,Mondj más sorsot,S eszküszöm, nem mondok ellent.Tünde. Ám, ha ez nem volna tetsz,S büntetésnek sanyarú,Halld meg, egy más sorsod is vár,Nem kevésbbé szomorúE virágos csendligetbenA szerelem hív ölében,Mint a halmok csermelyének,Gyöngyvirággal koszorúzva.Víg dalokkal hangadozva.Kell lefolyni életednek.H kebelnek dobogásaLesz bölcsje álmaidnak.Hév ajaknak csókadásaMegfejtje vágyaidnak.A gyönyörrel fogsz fekünni,A gyönyörrel ébredezni,S elmúlt napjaid keserve.