Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második felvonás. 33Az lelkesít most engem is, midnHozzátok intézem beszédemet.Pártoskodástól nem rettentelek,Sajg még sebünk, mely attólÉs rakva vérjelekkel bús egünk.István királyunk gyzött mindenütt;De midn Kupát, Gyulát alázta meg.Csapása által gyengült nemzete.vágatott,Pétert, Abát említsem? ah sok az,A mit kezökben népünk szenvedett.S mi is megértünk egy bús látományt.Haragra gyúlva András, Béla küzd.Küzd, s a magyar vész harczaik között.De így örökké ez nem tartható.Hollók lakoznak majd hadunk dögébl,S az árva hont ki fogja védeni ?Avagy veszszünk, s aztán nem kell haza?gy, úgy! s vadaknak hagyjuk e helyet.Holott apáink kardja villogott.Árpád nyomán majd medve czammog, ésMorogva nyalja sívó kölykeit.És holLehelnek kürté megriadt.Majd kánya vijjog, s éjnek szárnyasiVárják visítva a kel vihart.Ne hagyjatok, hazánk hatalmasi,E sorsra jutnunk, oh ne hagyjatok.Nem rég vagyunk itt, s már is egy Abát,S egy átok-szülte Pétert ösmerünkElég ez Ínség egy századra már.ím mind esengve állunk itt : könyörgök.Hogy nyújtsatok testvéri jobbokat,Es a hazának biztosabb reményt.Géza. A zendülésben els nem valék bár,Itt az kívánok lenni, s mindeneknem titkolva mondom: aH álltára sMagyar királynak áldás,békeség.Salamon. A mint kívánja Géza, úgy legyenÁldás fölötte, s béke birtokán.László. Nem hímezünk szót : a mi ajkainkonVörösmarty munkái. IIL 3