Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik fehondt. 365Csongor. Haj! ne kérdezd honnomat!Mely csapongva jár az égben,A madárnak fészke van,Melly ijedve fut vadásztól,A kis znek völgy ölébenNyugodalmas berke vanMely panaszszal csörgedezA kietlenmesszeségben,A pataknak medre vanMég a hold is, a mosolygóFájdalommal messze bolygó,Végre békés hont talál.Bérez mögé nyugonni száll.Elhagyottabb én ezeknél.Ah, én hontalan vagyok,S a szülék, e lét adóiMennyi kinnak, gyötrelemnek.Szívemészt üldözetnekSzültek átkos gyermeket ITNDE. Vajha sorsnak üldözöttéElkerülted volna e tájt,S most ne érne ittveszély.Én, szánod bár és barátodAnnyi búdnak hallatára.Még sem irgalmazhatok:Büntetésed szabva van márVisszavonhatatlanul.Csongor. Mondd ki bátran, és ne késsélMegnyugtatni lelkemet.Mondj halált rám, s ajkaidrólAzt öröm lesz elfogadnom.TNDE. A halál nem büntetéseAnnak, a ki halni vágy.Várj egyébre, s óva válaszsz,Mert választanod szabad((Vagy bolyongnod a vadonbanKell siralmas végedig.Míg csak búnak és nyomornakRajtad kedve telhetik.