Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik fehonáí.^^63Hányszor éhezem miattad,Hány ezerszer szomjúhoztam.Korhely, hitszeg teremtmény 1És te — ördög tudja jobban —Addig merre sátoroztál.Hol nevettél, hol mulattál?Özvegyasszony képibenígy kell csalnod a világot?ÁJ íj meg, s valld ki bnödet.Vagy tudom, hogy addig ütlek,Mig gombóczczá változol.Tünde. Melly idtlen szóvitály ez?Ilma. Ah! segíts meg; a kegyetlenBalga megjött, és verésselS szidalommal üdvözöl.Tünde (Balgához). Vakmer ! Bocsásd el t.Balga (elbocsátja Jimát). ím, kegyelmes asszonyom. —Tünde. És te, Ilma, mit határzál?Válaszsz közte és közöttem,Mondd el : mégy-e, vagy maradsz ?Ilma (srünet után). Jobb szeretném mind a kettt:Menni is, maradni is.Tünde. Ugy legyen hát. Most vonulj el.Légy hatalmas férjeden,S büntetésül addig hizlald,Mig mozogni s enni tud.Balga. Ah ! keg^'xlmes asszonyom.Csókolom kis lábaidnakLegparányibb ujjait.Tünde. Sok szerencsét! - Ilma, tedd, hogyBoldogságom ünnepénSenki itt ne háborítson. (Ei.íIlma. Jer, te gyilkos.Balga.Oh, te méz!Ilma. Most az egyszer megbocsátok,S elfelejtem a pofont.Balga (megöleli). Oh, te drága oldalcsont.(A^ndkettcn cl. Kevés id5 miilva nagy roppanással egy fényes palota emelkedika tandérfa ellenében. Csongor fölébred.)