Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

362 Csongor és Tünde.A szereimnek és örömnekVárja vendég népeit.engedek,Engedek már,A megrendült idegeknekNyugalom kell s enyhület.Fájdalom! jó éjszakát,Csongor búcsút mond örökre,S kedvesének szép szemérlÉs gyönyörrl álmodik.(Lefekszik a fa tövébe s elszúnyad. Tünde s a manók jnek.)KuRRAH. Nézd, kegyelmes asszonyom.Híveid mit cselekedtünk,Egy zsiványt itt megkötöttünk.Tünde. Ó az, az — oh örök sors,Melly örömdíjt neveiéi fölAnnyi búnak kínain ! (A manókhoz.)Oldjátok meg t vigyázva,S rhelyére mindenikÁlljon el, mig híva nem lesz.(A manók feloldják Csongort, s elmennek.)Oh, kit e szív dobbanásaMegjövendölt vágyaimnak,Csongor, itt vagy, karjaimtólTöbbé el nem távozandó.Megkötöttek, Csongor; ah nemIly kötélre vagy te méltó.Lelkeinket oldhatatlanÉs szelídebb láncz köti.Még is e virágfüzért,A vadonnak koszorúját,Vedd s viseld, míg visszatérek.még nem illikÉs nyugodjál ;Megzavarnom álmodat.Több gyönyörrel várom én aztFölderítni ; még nyugodjál,S álmodd boldogságomat. (Jndul.Balga. Hát hitetlen álnok asszony.Így kell futnod a világon.Mintha férjed már nem élne?Balga Ilmát hurczolva j6.)