Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik fehonás. 361KuRRAH. Ember, add meg magadat.Éhen vesztél volna úgy is,Most majd fellógasztanak- (Megkötözik.)Berreh. Felmagasztalunk, ne búsulj.Duzzog. Ej I tudom, hogy majd lejönéi,Ha szemedbe pillant a dél.KuRRAH. Nem, nem! jobb ott a magasban,Szell hti talpait.Berreh. Varjú száll a homlokára.Duzzog. Kár! kár! kár! szemét kivájja.Jó éjszakát.Berreh. Jó éjszakát.KuRRAH. Nem sokára látjuk egymást. (A manók «!.)Csongor. Csongor! erre kelJ-e jutnod.Hogy szerencséd alkonyánPór kezek kötözzenek meg.És gúnyolják sorsodat?Hát vitézl karjaidnakHol maradt el pártfogása?Félni nem tudó szivednekGyzhetetlen bátorsága.Hol maradt az áruló el,Pór kezektl hogy ne veszsz el ?Haj, nem k! a fájdalom,A kegyetlen ölyv, s a bánatGyztek engem, s kötve tartjákRég kifáradt lelkemet.Hogy romoljak el, mi szükségEllenimnek összegylni ?Ellensége én magamnak.Többet ártok, mint ölim,Többet, mint a várt halál.Hah! mi ez? mely hangzatok.Mely varázsos zengemény?Mért kelnek ki sírjaikbólA kívánat és remény ?Mért boronganak szemembenBoldog álom képei,S mintha lelkem újra éJne,(Zene távolról.)