Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

j6oCsongor és Tünde.KuRRAH. És, ha kérdenem szabad.Mily nemnek ösmered?Ilma. Sánta voltál, most biczegsz.KuRRAH. Kedves! — oh hadd illetem megSzép ruhája fodrait.Ilma. Majd letépem, fúlj meg rajtok. (Ei.)Duzzog. Vájjon ! lássa bár az ember,A hernyóból pille lett.Berreh. Ráröpült a csipkefáraS pillangója elveszett.KuRRAH. Mit csevegtek? kémekedve.Jertek, álljunk leshelyünkre:A jutalmak napja vár. (El.)Csongor (j6). Meddig égsz még e kebelben.Mint szorult tz a hegyekben,Oh, beteg szív régi búja?Legrettentbb háborúdE kebelt még meddig dúlja?A kivánság elhagyott,Mely, mint rózsaajku méh,lt gyönyörnek kútfejénél;Mely keservim éjjelébe,Szebb jövnek küldte fényét,A reménység elhagyott;Csak te vagy h, csak te vagy társ,Sznhetetlen gyötrelemTél a szívnek, tél az észnekKétségb'ejt szerelem.Csak te nem hagysz, s mint sötét por.Mint felh a vész ell.Hasztalan fut szm elled.(A manók leseikbl kirohannak, s megragadják.)Duzzog. A ki lelked van! megállj.Berreh. Meg ne motszanj.Csongor. Hol vagyok ?Mely szilaj hang zúg fülembe?Oh ebek, hát véretekkelFe.ssem a mezt? el innen.Vagy vasat nyel, a ki bánt.