Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás.I59Mint ki örvényt lát nyomában,Mellyen átkelt, szembehúnyva.Csongor, ah ! gyanúm megöltEgy lakót, a bizodalmatE kebelben, mely hivedMost az újra éledez,S éledése több öröm.Mint birása volt elbb.S Ej, ki nem nagy bnömértFényhazámból számkivettél,S kis gyönyört és kéjt Ígértél,Add meg ket, s nem sóhajtok.Fogyhatatlan évekért.(A manók visszajnek, s Tünde eltt térdre borúinak.)barna szolgák.Keljetek fel,Mindent láttam és tudok.Keljetek fel, már ezentúlUdvaromnak népei,Gazdagon jutalmaimmal,Bven, fényben fogtok élni.KuRRAH. Hála érte, hála s áldás!Berreh. Mit parancsolsz, hogy tegyünk?Duzzog. Mit kivánsz, hogy ne tegyünk?TNDE. E vidéken rejtekezve.Vizsga lesben álljatok,És ha kit látandatok,A fatben megpihenni.Tartsátok meg itt kötözve,S jjetek hírt mondani. (Ei.)KuRRAH. Teljesítve lesz parancsod. (Jimához.)S lányasszonyka meg sem állna?Vagy nem ösmer, úgy-e bár ?Ilma. Hát ki ösmer téged, undok?KuRRAH. A ki egykor fenn a kertben.Balga néven nevezett,S csókjával megenyvezett.Ilma Hát te voltál ? meglehet.Osmerem lépésedet.