Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás 357A tündér ezt látni fogja;S végtelen jutalmat ád.Berreh, Duzzog. Ugy van, úgy van, s úgy legyen.Itt teremjünk hirtelen. (El.)Mjrígy. Ág, ki hitvány görbe ág vagy,Hol pokolban ágazál el.Hogy gyöködhöz nem jutok?Vagy kivánod, ezt a földetHogy keresztül vájjam érted?AlegteSZem ! (A manók rajta mennek.)KuRRAH. Ha meglehetne!Most mozogj, ha tudsz, zsivány.(Tünde és Jlma távolról látszanak.)Mjrígy. Hah! kiket lát itt szemem?M.tkozottak, összetéplek.Berreh. Nem lehet!Mjrígy.Megvakítlak.Duzzog. Nem lehetiMjrígy.Bocsássatok,Vagy hernyóvá változtatlak,S pille lesz belletek. (A manók kaczagnak.)Hah, hogy úgy van! nem lehet.Kérni kell tán, és igérni,És Ígértet meg nem adni. —Oldjatok meg, gyermekim.Kurrah. Mondd fiadnak a vizekben,A kibékát fojtogat.Mjrígy. Maszlagot nyelétek-e.Hogy reám dühltetek?Berreh. Tán nem ösmerünk, zsivány?Duzzog. Jersze, száradj meg a fán.Mjrígy. Mely bohóság tletek?E fa, látjátok, magábanÁll elttünk, elhagyatvaMert szerelmes ültetjétMegcsalám, és nem jön érte,Átokkal néz e vidékre.S mind e kincs nekünk marad.Én tevém ; de osztozunk,