Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás. 3 5;Elmúlt szereim és meghiúit remény,S a szív halála lassú, nem gyötör. (El.)Balga. Elmenjünk hát, s ne lássunk több csodát?S pusztába menjünk, s éktelen vadonba?De menni kell ; ott mégis f terem,S ezentúl Balga nem kényeskedik,Szénával él, mint a rivó szamár.És vízzel, mint az eb. Szegény fejem 1Nem süt nekem már Böske lágy czipót.És nem vet ágyat nap leszálltakor;Ínséggel, a mint kezdtük, hagyjuk el,S mi a futásnak vége? döghalál. (EI.)(Szabad tér.)(Egy elvadult kert közepében.)Tünde, Jtma (jnek).TNDE. Vége vándor útainknak,Állj meg, Ilma, és pihenj.Ilma. Hála Isten! hogy megjöttünk.Tünde. Itt e táj volt, e fenyér,Hol legelsbb andalogvaÜltetem a szerelemnek,A gyönyörfa sarjadékát.Ért arany gyümölcse már.És a vágy, s e szív ellElszedé a sors viharja.Álljon újlag e helyen,A kopárnak bámulandóDísze, s messze tündököljön.És ha h még, és hivem,A kit nem felejt szerelmem,Csalfa jóslat ellenéreItt találjon enyhhelyére:De ha htlen, és a jóslatKépe nem csal, akkor ah!Hervadj, hervadj, drága fa,Hervadásnak átka rajtad.