Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

350 Csongor és Tünde.S örökre nem! nem! mindig nem! gyötör.(HomlokáraKi vagy te, a ki bennem háborogsz?Ész, vagy nem ész ? el ! hadd lássalak.(Mern kinyujtolt tcnyeríbe néz, mintha valamit róla elszállani látna.)így! pille voltál, most már lepke vagy?(Orjöngsen elbbre lépve.)Megállj ! ne menj még, én is elmegyek. —üt.)Nem áll meg, elmegy, elhagy, eltnik —Sötét van, álmodozzunk, itt az éj. (El.)Csongor. Mit láttam én, mi vándor arczokatiMegjöttek régi ismerseim.Nem mint a fecske, mely tavaszt jelent.Mint zajmadár a vészben jöttek el.Búmat nagyítók, gyász történetekkel.Fordult szerencse l a gazdagon,(Szerencse hátán ült egykoron),S ki a világot rabbá tenni ment.Most — s mennyi gyötrelemmel 1 halni megy.Betette könyvét a tudós, s ki aTudás határát érni láttatott.Most túl azon, kétségek tenge^-ében,Mint egy veszend sajka hányatik,S kormányon ész helyett a dreség.Csillagra nem tekintve, czéltalanÁll a habok közt, mellyek elnyelendik,S a rá agyargó szörnyeken mosolyg.El a világnak ál tekintetétl.Koldus a gazdagság, a hatalomLeszállt fokáról, hamvadott üszökA tudománynak napszövétneke,S közöttök a nem boldog szerelem.Mint a magányos gerle, nyögve jár.El innen a magánynak rejtekébe.El, a hol ember nem hagyott nyomot 1Ders homályban, szélmoraj közöttAz észmerengés búja ott lakik.Ott álmadoztat ifjú képzeldést.