Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás. 349Ez a királyok. S millyen színtelen 1De tátogat már, halljuk a harist.Tudós. Az élhetetlenségEs halhatatlanságKét nagy dolog, két régi fejtörés.Az élni nem tudónak baj, hogy él,A halhatlannak baj, hogy halni kell,S melyik nagyobb, azt méltó kérdeni.Az élhetetlen? nem tud halni is,S ez, a mi t legárvábbá tesziMert a szegény, földhöz ragadt fiú.Kit még az ág is húz, a gyáva szív.Kit a leány is megcsal ; a bolond.Kin a szerencse nyargal föl s alá.Az érdem, mely magára hagyva teng,S az életen túl várja díjait;Éjfél barátja a vak, életunt,S kinek nejével más hivalkodik.Ki tartományán más uralkodik,A pénzül, a koczkák vzxX fia,A szívbeteg, szerelme martaléka,S minden reményhez esküdött bohó,Mind ez, ha halni tudna, mily hamarLátnók az élhetlenségek vég baját!Ellenben a halhatatlannak is.Ha halni még elbb nem köllene.Mi könny dolga volna e világon.De így sem él, sem hal, csak tébolyogLét és nem lét közt, mint a vert kuvasz,Kit udvarából a juhász kitilt.S mért élhetetlen? vagy mért halhatatlan?Mért élhetetlen, a ki élni vágy,S mikor nem az, mért halhatatlan akkor?Élet- s halálban mért az a lehel,Az élhel, halhal, mért van eltörölve?S én nem kívántam, hogy legyek s vagyok!Majd nem kivánnék halni s meghalok 1S akkor,ha láttam hitványságomat.Tán úgy kivánnám, s meg nem halhatok!