Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

•^48 Csongor es TündeA mindeneknek tetszt! nem tevém;Mert nem tehettem, és elért bajom.Titkos haraggal, mélyen s gyászosan,Mint a setét pók, sztt az árulás,A bizalomnak hószín fonalát.Mely vad kezei közt tüstént megszakadt,A rossz gyanúnak barna szálivalFérczelte össze csalfán s ördögülS jött a hízelgés hímes köntösében.Mely a barátság képivel kivl.Benn szerte vonszolt arczczal a boszút,S gyilkos haragnak rejté szörnyeit.Kellett az áldozat, s én lettem az.Mi van még hátra? merre költözünk?Lefeküttem, s rám villant az ég tüze,A föld be nem vesz : ember átkaiFölvernek onnan, és ön álmaimNem hagynak alunni ollyan szk helyen.Mely kéz mutatja most meg síromat?Ha már letettem e nehéz fejet.Ez a lélek, mely roppant termetévelLáng óriásként égi boltot üt,Hol lelLázadj fel tenger, bérez, te hullj alá.magának méltó temett?Gördülj ki föld e fáradt láb alól,Szakadjatok rám ég csillagok.Romlástok harsogása jel legyen.Hogy egy királyi lélek sírba megy. (Ei.)Balga. Ha ez király volt, mérges lehetett.Huh! mily kegyetlen dolgokat beszél;Sajnálnom kéne, és csak bámulok,Mint a ki szappant vett a sajt helyett.(A tudós mélyen elmerjvc ji5.)Mit látok? oh, ez czifra élet itt.Hová botorkál szalmaszál uram.Hová, te donga, görbe léczdarab?Háromszor menyki ez van ám csehül.Ha söprünyélbl vannak emberek.