Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvon ás 347A földön úr, és föld a föld alattEz a homok faj, mely mohón tenyész.Ne mondaná, ha rajtam elmegyen:Imitt királynak gázolom porát.Le a fejrl, te hitvány czifraság,Te csalfa fénybl alkotott ragyogvány.El a kezekbl, fejedelmi bot.én voltam az.Ertök nincs; míg volt,Ez akebel volt mhely ezrekért.Magában és magától szüntelenA hír s dicsség tettein koholt. —Fenségben ültem, mint a bérezi k.Rokon szív nélkül, szörnyen egyedül.Az átvirrasztott éjek rémei,A barna gondok, szélvész háború.Villám s hideg fény voltak táborom;Lábamnál nyílt és hervadt a virág;De úr valék, s betöltve a hiány.Egy gondolat volt, én gondoltam azt,Akarat csak egy volt, én akartam azt,S egyik végtl a másikig hatott.Itt várak dltek, bérez múlt, víz kitért,Amott merészen kelt új épület,A sivatag csodája, s tornyokatHatáron túl a felhk közt viselt.Intettem, és egy ország puszta ln.Akartam, és egy másik támadott.Ki adja vissza múlt hatalmamat?Gyermek volt a nép, bábok isteneiÉn fölneveltem ket, báb helyettKitettem a hírt, s bátor fajzatokHagyták el a baromság ólait.Ert nevelve, rz gondomonNagy nemzetekké serdlt a világ:Nyakamra nttek, s mely nagy t valék.Most földre húztak önnön ágaim.Tehettem mindent, s mindent megtevék.Hatalmamon túl egy volt, s azt kivánták.