Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás 345Rég igy kellettvolna már.(Fellép a hármas útra, s mint étkeihez akar nyúlni, elomlanak.)Mi €2? homokká lettél, rossz palaczk,Sivány homokká porlol, döggalamb?S azért van éhem, hogy most port egyem ?Te átkozott, te csámpaláb, megálljInkább galambbá sülök e helyenS egyen meg, a ki éhebb, mint magam.(A földre veti magát.)Csongor. Hah! mely kalandor nép közéig felém.Tépetten, mint a vert had, szomot-ún?S bút lássak ismét, bú ell futó?De enyh a bajnak látni társait:Bevárom ket, k sem boldogok.Kalmár (mankóján támolyogva j6).Segíts tovább, te fáradt gyenge láb,Segíts, te gyámbot, rossz lábpótolék;Te még is h vagy : köszvény, zsibbadásNem lontanak meg, jó, rossz út között,Nem válogatva mégy, a merre kell.S ha pályavéget ér az utazó,Vénsége zordon, bús, rideg telén.Még tzre rak, s utószor felhevülve.Végig tekint a tarka életen.Mint a ruhán, mely hajdan dísze volt,Most a szegénység ronda bélyegeAz elkopott fény foltjait mutatja. —Hol vagytok, összehordott kincseim?Reményem fája dúsan felvirult,S arany virágit szélvész szórta el.Megitta tenger, a mit föld adott.A víz ajándit föld rabolta meg,S a sors szegdi kénye, melly emelt,Most zsámolyává tette hátamat.Kik ösmerék, mig volt, csak pénzemet,Nem ösmernek rám most az emberek,S a büntetésnek súlya rajtam az,Hogy még is nálok kell segélyt találnom.Ki ád a fáradottnak enyhelyet?