Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

344 Csongor és Tünde.Mi volt ez? árnyék! és én hol vagyok!(Kis ideig gondolkozva á]).)Forrás után a szarvas n eped,N társ után a szarvas gím, oroszlánMind a kettnek zi nyomdokát.Forráshoz ér a n, a gím nejéhez,S erje dúló vadnak czélt mutat.A. hangya futkos, apró lépteiAlig mutatnak járást és halad;Nagy távolokról, gátak ellenéreFáradva és mozogva hon teremFöldhöz ragadtan mász a vak csiga.De a természet válhatatlanúlHátára tette biztos haj lakát.Mikor kivánja, hon van, s elpihen ;Elérhetetlen vágy az emberé.Elérhetetlen tündér, csalfa czél 1S miért az olthatatlan szomj, miértRejtékeny álom, csalfa jóslatok,S remény vezérrel eltrt hosszas út.Ha, a hol kezdtem, vége ott legyen.Bizonytalanság csalfa közepén?Oh I hármas útnak kétes ál köre,Mi más kebellel léptem föl reád,Virág reményim reggelében akkor,Most kínnal rakva, búval gazdagonAz elhanyatlott szívnap alkonyánBalga (j a lebeg étkek után).Hát én mindig éh legyek,S untalan csak szomjúhozzam?És e gyomrot és e torkotCsak bolonddá tartogassam?hús vagy, rossz galambhús!A kiA kit egresbl csináltak.Bor! megállj, vagy összeontlak.Itt e kvel fejbe sujtlak.Hahl leszállnak — Balga! halkan.Szrmentében bánj velk most.Hóha! hóha 1így, csak így,