Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

^42 Csongor és Tünde.Ezer jelekkel tarkán sfényesenAz ész az ernek rakván oszlopot.De hol lesz a k, jel, s az oszlopok,Ha nem lesz föld, s a tenger eltnik.Fáradtan ösvényikbl a napokEgymásba hullva, összeomlanakA Mind enyész,és végs romjainA szép világ borongva hamvad el;És a hol kezdve volt, ott: vége lesz :Sötét és semmi lesznek : én leszek^Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj,Ilma. Ah, szegény bús asszonyságnakMillyen furcsa álmai vannak!Tünde. Borzadással tölt el e szó.Borzadással iszsza lelkemA mulóság poharát.Most jer, Ilma, jer, közelgjünkTisztelettel elborulva,Illessük meg fátyolát.Éj. És a sötéten túl van a világ —engemet,Mi vakmer kéz illetMulandóságról békén álmodót?Osmerlek, nyughatatlan lányka,Tündér hazádban üdvnek századiValának megszámlálva éltedlDe föld szerelme vonta szívedet,A fényhazából földre bujdosálS mert boldogságod ott is elhagyott,Segélyt keresni késn visszatérszDe mindörökre számkivetve légy,Legyen mint vágytál, a kis föld hazád.Órákat élj a századok helyett.Rövid gyönyörnek kurta éveit.Indulj, ne lásson itt tovább szemem;Mert, a ki halhatatlan Éj vagyok,Ollyan sötétté teszlek, mint az árny,Hogy rózsaberkibl a szerelemIrtózva nézzen, mint iszonyra, rád,S illat helyett gyötörjön vad tövis.te