Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

ötödik felvonás 341S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg,A Mind, elállt. Hold és csillagok,A menny csodái lnek bujdosók,Kimérhetetlen léghatárokon.Megsznt a régi alvó nyugalom :A test megindult, tett az új er,S tettekkel és mozgással gazdagonMegnépesült a puszta tér s id,Föld és aAz eltolt légnek si birtokán ;Megszünteté a tenger habjait,tenger küzdve osztozánakS melyet haraggal ostromolt imént,Most felmosolyga mélyibi az ég;S mint egy menyasszony, szépen és vidámanVirágruhába öltözött a föld.A por mozogni kezdett és az állat,S királyi fejjel a lelkes porond.Az ember ln, és folytatá fajátA jámbort, csalfát, gyilkost és dicst. —Sötét és semmi vannak : én vagyok,A fény ell bujdokló gyászos Éj. —A féreg, a pillantat buboréka.Elvész ; id sincs mérve lételének.Madárt a szárny, a körmök állatotNem váltanak meg, kérges büszke fátLetesznek századoknak súlyai.Az ember felj, lelke fényfolyam,A nagy mindenség benne tükrözik.Megmondhatatlan kéjjel föltekint,Mern megbámul földet és eget;De ifjúsága gyorsan elmúlik.Ertlen, aggott egy-két nyár után,S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.Kiirthatatlan vágygyal, a mig él.Tr és tndik, tudni, tenni tör;Halandó kézzel halhatatlanulVei munkálkodni, és mikor kidlt is.Még a hiúság mve van porán.Még khegyek ragyognak sírjain.