Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egyedik felvon ás 337jós, ha jósnak hívatol,S nem vagy a név ellenéreRossznak, gyásznak hirdetje.Szólj, szerelmem sorsa millyen,Merre törjek, merre térjek,Kedvesemhez hogy elérjek?Szózat. A mit látni fogsz, kövesd.Szép leányka, meg ne vesd,Arcza csendes, mint az est.Kit hunyó naprózsa festSzeme tündök, mint az est.Melyben csillag fénye reng,Lába könny, mint az est,Melly a szelln játszva leng,Uta arra, hol az estAlkonyába dlni kezd.Arra indulj, ott pihenj meg.Ott találod a kegyest.(A fátyol emelkedik, alóla a kútból egy leányalak tün föl, melyCsongornak integetve tova lenjj.)Csongor. Almok édes képzeménye,Csodaszlte szz alak,Szólj, ki vagy, menny küldeménye?Csalsz-e, vagy jól láttalak?Ah ! megállj, vagy bár sietveMenj világon s végeken túl,Csongor nem remeg bajoktúl.Fog követni, menj el. (Ei.)Balga. Bámulok, meg' bámulok,Szám csekély a bámulásnak.De, ha egyre bámulok,Majd egyedül maradok. (A barlanghoz fordulva.)Asszony'áml — nem hall! - nagy asszony!Jaj, nagyot hall nyomorú.Néne, egy kis jó tanácsot.(Azalatt egy palaczk bor, s egy sült galamb emelkedik a kútból,sBalga homlokába átkoznék.)Ohal még bizony kivernékMind a két szemem világát. —Vörösmarty munkíi. 111. 21