Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

334 Csongor és Tünde.OUy epedve, olly örömmelMélyen, híven keresed?Ah, ne higyj az ál sugárnak —Ah, ne higyj, de mit beszélek?Oh szerelmem álmaiMár ölében a leányka,Harcza gyenge, mint maga,Csókja ég már arczain,A hitetlen, melly adóulRégen engem illetettS mellyet annyi gondom ápolt,Annyi édes aggodalmam.Ketten k szerelmimenNélkülem hogy osztakoznakiJaj nekem, jaj kárhozottnak!A ligetben andalogvaJárnak ketten boldogul,S a bárányka, mint szerelmemÁrván, búsan, elhagyottan,Fej csüggesztve jár utánok;Játszó társa már nem játszik,Ah, vagy játszik, és eljátszszaRég óhajtott üdvömet.Járnak mennek a ligetben,S mindig mélyen és mélyebben,Ott kaján lomb, itt könyim.Ah ! nem látnak szemeim.szörnység;Veszszen a rossz kútja I inkábbEltemessük, mint hogy ártson.Ilma. Már ez még isAsszonyom, nézd, itt a k —Tqnde. Oh nem, Ilma, el kell vennemSors kezébl a keservnekTelmérték poharát.Most vagy máskor el kell vennem.Vagy az elme, vagy szerelmemGyzni fognak szívemen, (ismít » kútba néz.)Mit találok? új vidék;Puszta tenger, puszta szirt.