Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

T^egyedik felvonás 339Csongor. Jj nyomomba.Balga.És hová?Csongor. Azt ne kérdd, ha még hívem vagy.Balga. S így örökké bujdosásraSzántad ifjú éltedet?Csongor. Mindörökké, és azon túl IÉgjen bár le akkoráraA magas dél fénysugara.Mint egy kisded fénybogár,Melly az égben félve jár,S úgy bolyongjon egyedülA sötétl végtelenben,Hogy magát se lássa többéÉn tüzénél akkor is még.Tünde, érted bujdosandó m. (El.)Balga. Már, ha úgy van, ám jcrünk bár.Míg csak annyi lesz bellem.Mint egy elftt birkaláb.Én is bujdosó leendek,És evendem, és ivandom,Míg csak bennem s benne tart.(Elindul, kis várat után ismét j5.)Birkalábot emlegettem,Vájjon, a hová nem tettem,A szekrényben ott van-e?(A mint a szekrényt nyitja. Mirigy alakja ill cl5tte.)Huh Mirigy! a vén utálat.(Ajtó felé fut, ott is Mirigy alakjával találkozik.)Jaj fejemnek, jaj szememnek.Mily csodán kell borzadoznom 1Két alakban egy boszorkány.Itt is, ott is , az undokSöpr fegyver van kezeiben,Rút halál sötét szemeiben,Csongor úrfi I jaj 1 segítség.Ablak, ajtó, merre vagytok.Jaj fejem, jaj tomporom!(Mirigy alakjai kétfell sOprQvelkergetik, mig végre az ablakon kiugrik. Mirigyalakjai egyesttlnek.)