Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

3a8Csongor és Tünde.E biz azt csoszogja : nem!(Mindcnfélekép erködik fölemelkedni.)Átkozom rossz bocskora,Arra vár, hogy én vigyem.Vagy, hogy jól megabrakoljam. (Ostorozza bocskorait.)Deh, te szürke, deh, te ráró!Csongor (j, s Balgát nyakon fogja).Most szaladj, ha tudsz, hitetlen.Balga. így adod ki béremet?Csongor. Úgy, hogy e helyen megöllek.Áruló, ki elraboltadMinden üdvösségemet.Balga. Semmit én még nem raboltam,Mint imént ez egy ütést.Ezt is jó szübl adád.Csongor. Csúfolódol? veszsz el, álnok.Balga. Úrfi, én nem értelek.Csongor. Nem? no megteszem, hogy érts.Balga. Mért akarsz a földre nyomni ?Csongor. Hogy nyakadra hágjak, ördög.És tiporjam lelkedet.(A manók, jószágaikat mutogatva, hirtelen általmennek a színen.)Hah! mi ez? te kétszer is vagy.Balga itt, és Balga ott.Balga. Bocskor itt, és bocskor ott.Csongor. Most gyanítom! a manó volt,megcsalt képed által.A kiBalga. Most tudom, mért nem mehettem.És nyakamra mért tiportál.Csongor. Oh ! a végtelen világonSenki nincs boldogtalan.Én egyedül vagyok az.Balga. És miért? a bocskorértiA bocskor nem csizma bár,Lopni még sem illik azt is;És az ördög visszaváltja,A mi hozzá tartozik.Csongor. Balga, hallod.Balga.Hallom úrfi.